Egy titokzatos róka álma: a hold fénye hívogat
Volt egyszer egy kicsi, vörös bundájú róka, akit Rellónak hívtak. Relló nem volt olyan, mint a többi róka az erdőben; mindig a legkisebb neszre is felkapta a fejét, és nagy, kíváncsi szemei minden titkot felfedezni vágytak. Egy éjjelen, amikor a hold fényesen ragyogott az ég tetején, Relló csak ült a tisztáson, és csodálattal nézte a csillogó korongot.
– Ó, bárcsak egyszer eljuthatnék oda! – sóhajtotta vágyakozva. – Milyen lehet a hold, közelről nézve?
Relló szíve megtelt kívánsággal. Aznap este, amikor mindenki más álomba szenderült, ő csak a holdat nézte, és eldöntötte: elindul hozzá, akármeddig is tart az út.
Az éjszakai erdőn át vezető kalandos út kezdete
Ahogy a hold lassan emelkedett az égen, Relló óvatosan, mégis izgatottan osont át az alvó erdőn. A falevelek sutyorogtak a mancsai alatt, a denevérek csendben röpködtek felette. Minden lépéssel közelebb érezte magát a céljához.
– Nem félsz? – kérdezte a sündisznó, aki éppen egy bokor alatt keresgélt.
– Nem – válaszolta Relló. – A szívem nagyon vágyik oda, a holdhoz! Szeretném látni, milyen közelről.
A sündisznó elmosolyodott. – Vigyázz az utadon, Relló! A hold elérhetetlennek tűnik, de néha az út a fontosabb.
Barátok és akadályok: kik segítenek a rókának?
Relló egyre mélyebbre jutott az erdőben. Egy patakhoz ért, aminek a vize halkan csilingelt a köveken. Ott találkozott egy békával.
– Hová szaladsz ilyen sietősen? – brekegett a béka.
– A holdhoz tartok! – felelt Relló, miközben átlépett egy csúszós követ.
– Én csak a tó tükrében látom a holdat – mondta a béka. – Talán néha elég csak a saját szemeddel megcsodálni, de ha igazán szeretnéd, én segítek átkelni a patakon.
Így Relló a béka hátán átevezett a patakon, majd megköszönte a segítséget. Tovább futott, amikor hirtelen egy bagoly szállt le egy ágra.
– Relló, hová tartasz ilyen későn?
– A holdhoz szaladok, bagoly bácsi! – mondta Relló lelkesen.
A bagoly bölcsen mosolygott. – Ne feledd, a legfényesebb dolgok is néha nagyon messzinek tűnnek, de a jó barátok mindig közelebb hozzák őket.
A hold elérése: bátorság és kitartás jutalma
Relló futott, futott, míg a lába szinte elfáradt. Egy nagy hegy lábához ért, és felnézett a magasba. A hold ott ragyogott, mintha csak rá várna.
– Nem adom fel – mondta elszántan.
Felmászott a hegyre, a sziklákon át, ahol a szél süvített a füle mellett. Mikor felért a tetejére, a holdsugár ragyogott meg a bundáján, mintha egy puha, meleg takaró borult volna rá.
Relló csodálkozva nézte a holdat. Olyan közel volt, hogy megérinteni már nem tudta, de a fény simogatása mégis boldoggá tette.
Mit tanult a róka a nagy utazás során?
Relló ott ült a hegytetőn, és visszagondolt az útjára.
– Nem értem el a holdat, de sok kedves barátot ismertem meg út közben – gondolta.
A hold fénye elmosta minden félelmét és megtanította, hogy a szeretet, a segítőkészség és a bátorság mind-mind olyan csillogó dolgok, amik messzire elvezetnek.
Mikor visszaindult az erdőbe, már nem érezte magát egyedül. Tudta, hogy minden lépéssel egyre gazdagabb lett, mert szeretettel a szívében járta végig az utat.
Így volt, úgy volt, volt egyszer egy róka, aki a holdhoz szaladt, s közben megtanulta, hogy a legfényesebb álmokhoz a szeretet vezet. Így volt, lehet, hogy nem volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
