Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különleges kis csiga, akit úgy hívtak: Csillag. Csillag nem volt olyan, mint a többi csiga, mert ő sokat nézte az eget, a felhőkkel utazott gondolatban, és mindig arról álmodozott, hogy egy nap elmegy messzire, messzebb, mint ahová valaha csiga ment.
Ahogy a többiek vidáman majszolták a salátaleveleket a kertben, addig Csillag arról kérdezgette a mamáját:
– Mama, szerinted egyszer eljuthatok a domb tetejére?
A mama mosolygott, és megsimogatta a kis csiga házát.
– Mindenki oda jut el, ahová a szíve vágyik, csak hinni kell benne – mondta.
Minden reggel, mikor a harmatcseppek csillogtak a fűszálakon, Csillag álmodozott. Egyik nap úgy döntött, elindul, hogy megnézi, mi van a kert túlsó végén. Kicsit félt, de izgatott is volt. Magával vitte a kedvenc levelét, és útra kelt.
Az út nem volt könnyű, de Csillag sosem panaszkodott. Egy nagyobb bokor tövében találkozott egy katicabogárral, akit Bogyónak hívtak.
– Hová mész ilyen korán, Csillag? – kérdezte Bogyó.
– Megnézem, mi van a kert végén. Aztán talán tovább is megyek – felelte Csillag.
– Nem félsz? Ott nagy a világ – aggódott Bogyó.
– Kicsit félek, de kíváncsi vagyok, és szeretném tudni, mi minden vár rám.
Bogyó csatlakozott hozzá, így már ketten folytatták az útjukat. Hamarosan találkoztak egy lassú, bölcs földigilisztával is, akit Zsigmondnak hívtak.
– Mit csináltok, kis barátaim? – kérdezte Zsigmond.
– Világot látunk – mondta Csillag.
– Jó társaságban minden út könnyebb – mondta Zsigmond, és besorolt melléjük.
Ahogy együtt mentek, sok vidám pillanatot éltek át. Volt, hogy egy nagy zuhogó eső elől bújtak el egy levél alatt, máskor pedig együtt csodálták meg a szivárványt. Csillag mindenre rácsodálkozott, és mindig kérdezett:
– Vajon milyen lehet a világ a bokor mögött?
– Vajon hány csillag ragyog az égen?
A barátai néha nevetgéltek rajta, de szerették Csillag kíváncsiságát. Egy nap, amikor már majdnem elérték a kert végét, Csillag megállt és így szólt:
– Nézzétek, mennyi mindent láttunk már együtt!
– Igen – mondta Bogyó –, ha nem indulsz el, mi sem jövünk veled, és nem látunk ennyi szépséget.
A kert végén egy hosszú cserjés állta útjukat. Csillag nézte, nézte, majd megszólalt:
– Szerintetek, ha nagyon szeretnék, egyszer eljutok a domb tetejére is?
– Hát persze! – bólintott Zsigmond. – Minden út egy lépéssel kezdődik, még ha lassan is mész.
Így hát a kis csiga tudta, hogy nem baj, ha valami messzinek tűnik, mert ahogy halad, közelebb kerül hozzá. Barátai segítettek neki, és ő is segített nekik, amikor kellett, például ha Bogyó eltévedt vagy Zsigmond fáradt volt. Együtt mindig vidámabb volt az út.
Az álmodozásban Csillag sok örömöt talált. Amikor megpihent, elképzelte, hogy egy nap eljut a csillagokig, vagy tengerparti kagylóhéjak közt lakik. Sosem hagyta abba az álmodozást, de türelmesen, lépésről lépésre haladt előre.
Egy nap visszanézett az útra, amit már megtett, és boldog volt. Rájött, hogy minden álom akkor válik valóra, ha hiszünk magunkban, jószívűek vagyunk a barátainkkal, és segítünk egymásnak, ha szükség van rá.
Így tanult meg Csillag szeretettel és kíváncsisággal nézni a világra. A barátai mindig mellette voltak, és ő is mellettük, bármilyen nagy utazásba kezdtek.
Így hát, kedves gyerekek, ne féljetek álmodni, és induljatok el bátran, mert a szeretet és a barátság mindig segít utat találni. És ne feledjétek: minden nagy út egy apró lépéssel kezdődik.
Így volt, igaz is volt, ez volt hát a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
