Egy kíváncsi cica első találkozása a hóval
Volt egyszer egy kicsi cica, akit Picurnak hívtak. Picur fekete-fehér bundájával, zöld szemével és puha tappancsaival élt egy kedves családnál egy kis faluban. Egész nyáron és ősszel boldogan játszott a kertben, kergette a pillangókat, mászott a fára, sőt, néha még a tyúkokat is megijesztette. Soha nem látott még havat, hiszen ez volt az első tele.
Egy reggel, amikor Picur felébredt, valami csoda történt. Az ablakon kinézve azt látta, hogy a kert teljesen fehér lett. A fák, a bokrok, a kerti pad, mind-mind vastag hótakaróval volt borítva. Picur először csodálkozva nézte a hóesést, aztán hangosan nyávogott, hogy engedjék ki.
– Miau! Miau! – kérlelte a gazdáját, Marikát.
Marika nevetve simogatta meg Picur fejét.
– Hát te is ki szeretnéd próbálni a havat, Picurka? – kérdezte kedvesen.
Bátorság és kíváncsiság: az első lépések a fehérségben
Picur végre kirohant a kertbe. Először csak óvatosan lépett a hóba, hiszen hideg volt és furcsa a mancsainak. Meg is torpant, visszanézett Marikára, mintha azt kérdezné: „Biztos jó ötlet ez?”. De Marika bátorította:
– Ne félj, Picurka! A hó puha, próbáld ki!
Picur néhány bátor lépést tett előre, majd egyenesen belehuppant a hóba. Észrevette, hogy a lábnyomai megmaradnak a fehérségben. Ez nagyon tetszett neki, hát vidáman ugrándozott ide-oda, hogy minél több nyomot hagyjon maga után.
Játék a hópelyhekkel: új élmények a kertben
Ahogy Picur egyre bátrabb lett, elkezdett játszani a hópelyhekkel. Elkapott egyet a mancsával, de az azonnal eltűnt. Picur hangosan csodálkozott:
– Miau! Hova lett a hópehely?
A szomszéd kismadár, aki egy bokor alatt kuksolt, hangosan csipogott:
– A hópehely elolvad, ha hozzáérsz, Picur! Ez a hó titka!
Picur kíváncsian nézett körül. Megpróbált a farkával is elkapni néhány hópelyhet, de azok mindig eltűntek. Aztán egy nagyobb hógolyót görgetett maga előtt. Vidáman hancúrozott, néha bukfencezett is a hóban. A kert tele lett Picur kacagó-miau hangjával.
A hideg mancsok titka: hogyan alkalmazkodik a cica?
Egy idő után Picur észrevette, hogy a mancsai hűvösek lettek és kicsit csiklandósak. Megállt, és nyalogatni kezdte őket. Marika kinyitotta az ajtót, hívta:
– Gyere be, Picur, melegedj meg egy kicsit!
Picur beszaladt, leült a radiátor mellé, ahol jó meleg volt. Marika egy puha törölközővel megszárította a tappancsait.
– Látod, Picurka, ha fázol, mindig gyere be melegedni! – mondta Marika.
Picur dorombolva köszönte meg a gondoskodást, és hamarosan újra készen állt, hogy kimenjen és folytassa a játékot a hóban.
Hóbarát lett a cica: téli kalandok és tanulságok
Azóta Picur minden nap várta, hogy hó essen. Barátságot kötött vele: a hó már nem volt ijesztő, hanem izgalmas játék lett. Megtanulta, hogy a hóban is lehet örömöt találni, csak oda kell figyelni magára, hogy ne fázzon meg. Még a kismadárral is osztozott a hóból készült kis rejtekhelyeken, és együtt lesték a hóesést.
Egy napon, amikor már a délutáni napocska is előbújt, Picur leült a kert közepén, és így szólt:
– Szeretek barátkozni az új dolgokkal! A hó is jó barátom lett!
A kismadár csipogva válaszolt:
– Aki kíváncsi, bátor, és szereti a jót, annak mindig akad új barátja!
Így hát Picur, a kíváncsi cica, megtanulta, hogy a világ tele van csodákkal. Ha nyitott szívvel és bátorsággal lépünk az ismeretlenbe, sok örömet találhatunk, és új barátokra lelhetünk.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! Talán nem is volt, de ilyen szép volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
