A varázsfüzet boszorkánya: rejtélyes kezdetek nyomában
Egyszer, nem is olyan régen, egy színes, virágos kis faluban élt egy különös boszorkány, akit mindenki csak úgy hívott: Fanni néni. Fanni néni nem olyan boszorkány volt, akitől félni kellett volna. Nem volt horgas orra, se csillogó, félelmetes üstje, sőt, a seprűjével is csak akkor repült, mikor takarított.
Ami igazán különlegessé tette Fanni nénit, az a varázsfüzet volt, amit mindig a hóna alatt hordott. Ez a füzet nem volt nagyobb egy kenyérszeletnél, de minden lapján csodák bújtak meg. A gyerekek gyakran találgatták, vajon mi lehet benne. „Talán titkos receptek?” súgták egymásnak a játszótéren ülve. Mások szerint varázsigék vagy éppen térképek, amik a kincsekhez vezetnek.
Egy nyári reggelen Fanni néni a padon üldögélt a nagy tölgyfa alatt, mikor két kisgyerek, Sári és Bence, óvatosan odament hozzá.
„Tessék mondani, Fanni néni, mi van abban a füzetben?” kérdezte bátortalanul Sári.
Fanni néni elmosolyodott, és csendesen válaszolt: „Ez egy varázsfüzet, de nem olyan, mint amit a mesékben olvastok. Ebben a füzetben minden lap más varázslatot rejt.”
Mitől különleges a boszorkány varázsfüzete?
A gyerekek szeme felcsillant. „Megmutatja nekünk?” kérdezte Bence. Fanni néni körbenézett, aztán halkan így szólt: „De csak ha ígéritek, hogy a füzet titkát senkinek sem áruljátok el.”
A gyerekek buzgón bólogattak, s Fanni néni óvatosan kinyitotta a füzetet. Az első oldalon egy színes rajz volt: két kisgyerek kézen fogva áll egy mezőn, körülöttük virágok hajladoznak. A kép alá apró betűkkel ez volt írva: „A szeretet a legnagyobb varázslat.”
„Látjátok, minden lap egy történetet rejt,” magyarázta Fanni néni. „Olyan varázslatokat, amik nem bűbájjal, hanem szívből működnek.”
Titkos jelek és varázslatok a lapok között
Fanni néni lapozott egyet. A következő oldalon egy kismadár repült egy kisfiú vállára. „Ez a történet arról szól, hogyan segített a kisfiú egy sérült madárkának. A varázs itt az, hogy jósággal gyógyította meg.”
Sári kíváncsian nézte a képeket, majd megszólalt: „Akkor mindenki lehet varázsló, aki jót tesz?”
Fanni néni bólintott. „Bizony, Sárikám. Nem kell hozzá varázspálca. Elég egy jó szó, egy ölelés, vagy hogy segítesz valakinek, akinek szüksége van rá.”
A boszorkány történetei: tanulságok a varázsfüzetből
A nap további részében Fanni néni még néhány lapot megmutatott. Az egyik lapon egy kislány osztotta meg az uzsonnáját a barátnőjével. Egy másikon két kisgyerek összefogott, hogy közösen építsenek homokvárat, még akkor is, ha az egyikük elesett, és kicsit megsértette magát.
A gyerekek minden történetet végighallgattak, és egyre jobban megértették, hogy a szeretet, a segítőkészség és a bátorság mind-mind valódi csodák. Fanni néni így szólt búcsúzóul: „A varázsfüzet lapjai tőletek lesznek erősebbek. Minél több jót tesztek, annál szebbek lesznek ezek a történetek.”
Hogyan lehetünk mi is a varázsfüzet részesei?
Sári és Bence hazafelé sétálva elhatározták, hogy másnap segítenek anyának a kertben, és megosztják az uzsonnájukat az óvodában azokkal, akiknek nincs. Tudták, hogy Fanni néni varázsfüzete nemcsak egy boszorkány titka, hanem mindenkié lehet, aki jót tesz.
Este, amikor Sári elaludt, arra gondolt: „Lehet, hogy egyszer nekem is lesz egy varázsfüzetem, tele sok-sok szeretettel.”
Fanni néni pedig, a nagy tölgyfa alatt üldögélve, mosolygott a naplementében. Tudta, hogy a világ tele van apró varázslatokkal, csak észre kell vennünk őket.
Így történt, hogy a varázsfüzet boszorkánya nemcsak varázslatot, hanem szeretetet és jóságot is tanított a gyerekeknek. Így volt, úgy volt, talán igaz sem volt, de szép, igaz mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
