Egy varázslatos éjszaka kezdete az erdő mélyén
Egyszer nagyon régen, egy sűrű, zöld erdő mélyén élt egy különleges unikornis. Lila sörénye csillogott, és szarvának vége mindig halványan ragyogott, amikor a Hold fénye rásütött. A neve Lili volt, és nem volt nála kíváncsibb lény az egész erdőben.
Egy szép nyári estén, amikor a tisztás fölött ezernyi csillag fénylett, Lili az ég felé nézett, és sóhajtott egy nagyot. „Milyen szép a csillagos ég! Bárcsak közéjük repülhetnék, és magammal hozhatnék egy-két csillagot!” – gondolta magában.
Az unikornis titkos álma: csillagok nyomában
Lili mindig arról álmodott, hogy egyszer megérintheti a csillagokat. Úgy képzelte, hogy ha elég csillagot gyűjt, azok fényét szétoszthatja az erdőben, hogy mindenki jól lásson éjszaka, még a félénk kis sünik is, akik félnek a sötétben.
Egyik este, mikor már minden állat aludt, Lili elindult a tisztáson túlra. Halkan lépkedett, hogy senkit ne ébresszen fel. Egyszer csak meghallott egy halk hangot. „Hová sietsz, Lili?” – kérdezte egy baglyocska, akit éppen a fa ágán hintáztatott a szellő.
„A csillagokat szeretném összegyűjteni!” – felelte Lili izgatottan. „Szeretném, ha mindenki boldogabb lenne az erdőben!”
Barátság és bátorság az út során
A bagoly, akit Bercinek hívtak, elmosolyodott. „Ez nagyon nemes gondolat! De veszélyes is lehet. Az éjszaka mély, sötét, és néha eltéved az ember… vagy az unikornis.”
„Nem félek!” – mondta bátran Lili, bár a szíve egy picit hevesebben vert. „Ha velem tartasz, biztosan nem tévedünk el.”
Berci leereszkedett Lili vállára, és együtt indultak tovább. Útközben találkoztak egy kisegérrel is, aki sóhajtozott a patak partján. „Miért vagy szomorú, Egérke?” – kérdezte Lili.
„Nem találom a hazavezető ösvényt” – sírt a kisegér. Lili mosolygott. „Gyere velünk! Együtt biztosan nem tévedünk el!”
Így lett, hogy Lili, Berci és a kisegér hárman indultak tovább a csillagos éjszakában.
Hogyan gyűjtötte össze a csillagokat?
Ahogy mentek, egyre közelebb értek az égbolt fényéhez. Egyszer csak egy fényes csillag hullott le melléjük, mint egy aprócska szikra. Lili óvatosan odalépett, és az orrával megérintette.
A csillag nem égette meg, hanem melegen, barátságosan világított. Lili felemelte, és a csillag fénye bevilágította az egész tisztást. Az erdő lakói lassan előbújtak az árnyékból, és kíváncsian nézték, mi történik.
„Ez csodálatos!” – lelkendezett a kisegér. „Olyan világos lett, mintha nappal lenne!”
Lili rájött, hogy minden barátságos gesztus, minden kedves szó egy-egy új csillagot teremt az égen. Amikor segített a kisegérnek, amikor bátorította Bercit, újabb és újabb csillagok jelentek meg az égbolton.
Az unikornis tanulsága: a csillagok ereje
Lili hamarosan megtanulta: a csillagokat nem csak gyűjteni lehet, hanem szívből is lehet adni. Ha segítünk egymásnak, ha szeretettel fordulunk a barátainkhoz, mindenki fényesebben ragyog. Az erdő lakói ettől a naptól kezdve soha nem féltek a sötétben, hiszen Lili barátságának csillagai világítottak nekik.
Egy napon, mikor újra összeültek a tisztáson, Lili így szólt: „A legfényesebb csillagok azok, amelyeket a barátság és a szeretet gyújt meg bennünk.”
És az erdőben mindenki tudta, hogy Lili igazat mondott.
Így volt, igaz volt, tán igaz se volt, de mese volt!
És ha még nem ért véget, hát ma is ragyog az unikornis csillagainak fénye az erdő felett.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
