Egy sötét, de csillagos éjszakán a kis egér, Lili, kint ült az öreg tölgyfa tövében, és nagyokat sóhajtott. Csodálta a holdat, ahogy ezüstösen ragyogott fenn az égen. Mindig is kíváncsi volt, milyen lehet ott fenn, vajon puha-e a hold, mint a friss kenyér, vagy éppen hűvös, akár a tó vize hajnalban. Lili szíve megtelt vággyal: szerette volna elérni az eget, megfogni a holdat, és elmondani neki minden titkos álmát.
Egyik este, amikor a csillagok különösen fényesen ragyogtak, hirtelen elhatározta: elindul, hogy eljusson a holdhoz. „Hé, Lili, hová készülsz ilyen későn?” kérdezte tőle a vakond, aki épp akkor bújt ki a földből. „A holdhoz szaladok!” felelte Lili határozottan. „Vigyázz magadra!” búcsúzott a vakond, és Lili már sietett is tovább a réten át.
Az út elején Lili találkozott a tücsökkel, aki vidáman cirpelt. „Hová rohansz ilyen sietősen, kicsi egér?” kérdezte tőle. „A holdhoz megyek, meg akarom nézni, milyen közelről.” A tücsök csodálkozva nézte Lilit. „Vigyél magaddal egy kis dalt, hogy ne félj a sötétben!” mondta, és kedvesen cirpelt neki egy dallamot.
Ahogy Lili haladt, egy kis patak állta útját. „Szia, patak! Átengednél a túloldalra? Sietek a holdhoz!” A patak csilingelve válaszolt: „Ha bátran ugrasz a kövekre, átjuthatsz rajtam!” Lili összeszedte minden bátorságát, és egyesével ugrált át a köveken, csak egy picit vizezte be a farkát.
A rét végén egy nagy bokor alatt egy régi barátja, Borcsa, a nyuszi üldögélt. „Hová ilyen gyorsan, Lili?” érdeklődött Borcsa. „A holdhoz szaladok, hogy lássam, milyen is valójában!” válaszolt Lili. „Vigyázz magadra, kicsi barátom, messze van az a hold, de ha szükséged van rám, csak szólj!” Lili megsimogatta a nyuszi fejét, és tovább futott.
A mező szélén Lili egyszer csak megállt. Előtte egy hatalmas, sötét erdő állt, amelyben soha nem járt még. Kis szíve hevesen vert, de eszébe jutott a tücsök dala és a barátai biztatása. Mély levegőt vett, és bement a fák közé, ahol minden nesz ijesztőnek tűnt. Ekkor meglátta az öreg baglyot, aki barátságosan hunyorgott rá. „Ne félj, kicsi egér, a sötét is lehet barátságos. Csak bízz magadban!” mondta a bagoly, és Lili új erőre kapva folytatta útját.
Az erdőn túl, egy magas domb tetején Lili végre megállt. Itt már úgy tűnt, a hold egészen közel van. Csak pár lépés választja el tőle. Tett még pár bátor lépést, és megszólította a holdat: „Szia, hold! Olyan régen vágyom utánad, szeretném tudni, milyen vagy igazából!”
A hold lágy fénnyel simogatta Lili bundáját, és suttogva válaszolt: „Lili, nem fontos, hogy ideérj hozzám, hiszen én mindig itt vagyok, és vigyázok rád. De bátor vagy, mert elindultál, és útközben sok barátra találtál.”
Lili ekkor megértette, hogy az út volt az igazi kaland. Hazafelé indult, és közben minden barátjának mesélt a nagy utazásról. Megtanulta, hogy a legfontosabb dolgok néha nem is annyira messze vannak, és hogy a szeretet és a barátság mindig segít átlépni a legnagyobb akadályokon is.
Így történt, hogy az egér, aki a holdhoz szaladt, nem csak bátor lett, hanem mindenkinél gazdagabb is, mert megtapasztalta a szeretetet, a barátságot és a jóságot.
Így volt, volt, talán igaz sem volt, de szép mese volt ez, gyerekek!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
