Méhecske Mira különleges napja a kaptárban kezdődött. Odakint már hűvös fuvallatok jártak, a nap halványabban sütött, de Mira szíve mégis melegséggel telt meg. A kaptárban mindenki szorgoskodott, készülődtek a hideg napokra, de Mira úgy érezte, ma valami egészen rendkívüli fog történni.
– Mama, ma szeretnék egy kicsit messzebbre repülni, hátha találok valami érdekeset – búgta Mira, miközben szárnyacskáit izgatottan csapkodta.
– Légy óvatos, kislányom! – integetett utána az anyukája. – A tél közeleg, sok minden megváltozik odakint.
Mira bólintott. Szíve mélyén tudta, hogy vigyáznia kell, de kíváncsisága erősebb volt mindennél. Elhatározta, hogy ma igazi kalandban lesz része.
Ahogy Mira kirepült a kaptárból, s a réthez ért, valami furcsa dolog tűnt fel neki. A virágok között puha, fehér pelyhek hullottak alá az égből. Mira még sosem látott ilyet. Megpihent egy százszorszépen, és csodálkozva nézte, ahogy a hópelyhek táncolnak a levegőben.
Egy hópihe különösen nagy volt és ragyogó, mintha aprócska csillag lenne. Mira egészen közel repült hozzá, s látta, hogy a hópehely lassan, ringatózva ereszkedik alá, majd puhán landol a fű között. Odasettenkedett, és óvatosan megérintette az apró jégkristályt.
– Nahát, milyen gyönyörű vagy! – suttogta, miközben a hópehely szinte világított a mancsai között.
Egyszer csak halk hangocska szólalt meg a hópehely belsejéből.
– Segíts! – suttogta valaki. – Kérek szépen, segíts!
Mira meglepődött, de nem ijedt meg. Lehajolt a hópehelyhez, és kérdezte:
– Ki van ott? Hogy segíthetek?
A hópehely belsejéből egy aprócska, fagyott tündér nézett rá könnyes szemekkel.
– Elvesztem a nagy szélben, és idefagytam a hópehelybe. Fázom, és nem tudok hazamenni! – sóhajtott a tündér.
Mira összeszedte minden bátorságát.
– Ne félj, segítek neked! – jelentette ki határozottan. – De nem tudom, hogyan oldjalak ki innen…
Ekkor felbukkant barátja, Cincér Csaba, aki a rét bölcse volt.
– Szervusz, Mira! Mit csinálsz ilyen hidegben a réten? – kérdezte.
– Egy tündért találtam ebben a hópehelyben! – mondta Mira izgatottan. – Segíteni szeretnék rajta, de nem tudom, hogyan!
Csaba elgondolkodott.
– Hm, a tündérek szíve a szeretettől melegszik fel. Próbálj hozzá beszélni kedvesen, és melegítsd fel a szíveddel!
Mira mosolyogva odabújt a hópehelyhez, és így szólt:
– Ne félj, veled vagyok! Mindannyiunknak volt már nehéz napja, de ha szeretettel gondolunk egymásra, a jég is elolvadhat.
A tündér lassan megmozdult, arca kezdett kipirulni. Mira még közelebb húzódott hozzá.
– Gyere, gondolj a családodra, a barátaidra, akik várnak rád! Mind együtt vagyunk ebben a nagy, hideg világban, és ha összefogunk, semmitől sem kell félnünk.
A hópehely ekkor halkan reccsent, s a tündér előbújt belőle. Ragyogott, mint egy kis lángocska.
– Köszönöm, Mira! – ölelte át hálásan a méhecskét. – Nélküled nem sikerült volna hazajutnom.
Cincér Csaba is elmosolyodott.
– Lám, Mira, a szeretet valóban csodákra képes! – mondta bölcsen.
Mira örömmel figyelte, ahogy a tündér egy csillámló hópehelyen hazaindult, s már nem félt a hidegtől sem.
Hazafelé repülve Mira szíve megtelt boldogsággal. Tudta, hogy a bátorság, a barátság és a szeretet minden nehézségen átsegíti az embert – vagy akár egy apró, bátor méhecskét is.
Így történt, hogy Méhecske Mira nemcsak egy hópehely titkát fejtette meg, hanem megtanulta: ha jószívű vagy, és segítesz másokon, a világ is szebb, melegebb hellyé válik.
Hát így volt, igaz is, mese is, lehet, hogy nem is volt igaz – de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
