Volt egyszer egy kicsi, puha szőrű cica, akit Málnának hívtak. Málna nem volt hétköznapi cica: szemei olyan fényesen ragyogtak, mintha két piciny csillag költözött volna a fejébe. Bundája fehér volt, de a fülein volt egy kis rózsaszín folt, és ha valaki igazán jól megnézte, a bajuszán is volt egy különös, sötétebb csíkocska.
Málna gazdija, Réka nagyon szerette a cicáját, mert Málna mindig valami meglepő dolgot csinált. De volt egy különös szokása: Málna folyton eltűnt. Először Réka azt hitte, a cica csak elbújt a kanapé mögé vagy a függöny alá, de amikor mindenhol kereste, csak egyetlen helyen találta meg – egy közönséges kartondobozban, amit a szoba egyik sarkában hagytak.
– Hát te mit csinálsz már megint ebben a dobozban? – kérdezte Réka mosolyogva, amikor megtalálta Málnát, aki kíváncsian pislogott rá a sötétben.
A doboz nem volt sem nagy, sem különleges, de Málna úgy bújt el benne, mintha az egész világon csak ott érezné magát igazán otthon. Bárhogy is próbált Réka kedveskedni, Málna újra és újra visszamászott a dobozba, mintha csak oda tartozna.
Egy nap, amikor Réka díszdobozokat rakott a szekrény tetejére, észrevette, hogy Málna már megint eltűnt. – Hol vagy, Málna? – hívta, de csak néma csend felelt. Addig keresgélt, amíg végül meghallotta a halk dorombolást; bizony, Málna ismét a dobozban feküdt, fejét a mancsa alá rejtve.
– Málna, miért szereted ennyire ezt a régi kartondobozt? – kérdezte Réka nevetve. A cica csak nyújtózkodott egyet, majd álmosan pislogott, mintha azt mondaná: „Itt vagyok biztonságban, gazdim.”
Réka kíváncsi lett, hogy miért pont a doboz lett Málna kedvence. Kipróbálta, hogy betesz a dobozba egy puha takarót, pár játékot, sőt, még egy kis párnát is. De Málna csak a sima, üres dobozt szerette, ahol elbújhatott a kíváncsi szemek elől.
Egy este, amikor Réka vacsorát főzött, Málna hirtelen elszaladt a konyhából, ahogy megcsörrent a telefon. Réka utána nézett, de a cica már megint eltűnt. Egyszer csak halk nyávogás hallatszott a doboz felől. Réka odament és megsimogatta Málna fejét: – Tudod, hogy mindig megtalállak, igaz?
Másnap Réka úgy döntött, játszva próbálja meg előcsalni Málnát a dobozból. Elővette a cica kedvenc zörgős játékegérkét, és a doboz elé tette. – Málna, nézd csak, mit hoztam! – szólt kedvesen. A cica először csak a bajuszát dugta ki, majd két óvatos lépést tett, végül kiugrott a dobozból és játszani kezdett.
De amikor elfáradt, visszaszaladt a dobozába, mintha csak azt mondaná: „Ez az én váram, itt vagyok a legnagyobb biztonságban!”
A napok múlásával Réka rájött, hogy a doboz nem csak egy búvóhely Málnának, hanem egy igazi menedék. Málna a dobozban pihent, ott álmodott szépeket, és ott érezte magát a legnyugodtabbnak az egész világon. Volt, hogy Réka is melléült, és mesét olvasott neki, Málna pedig halk dorombolással hálálta meg a törődést.
Egyik nap Réka óvatosan szólt hozzá: – Tudod, Málna, embereknek is jó, ha van egy kis hely, ahol elbújhatnak, amikor fáradtak vagy szomorúak. De ha szükséged van rám, mindig itt leszek, hogy megsimogassalak.
Épp ekkor Málna kidugta fejét, és odabújt Réka kezéhez. Mintha csak azt mondta volna: „Köszönöm, gazdi, hogy megértesz!”
Málna története megtanította Rékának, hogy mindenki másképp találja meg azt a helyet, ahol biztonságban érzi magát. A szeretteink elfogadása, türelme és a szeretet a legfontosabb, akár egy dobozban, akár egy nagy ölelésben talál rá az ember vagy a cica.
Így volt, igaz volt, talán mese is volt. De a szeretet, ami a dobozban rejtőzött, az teljesen igazi volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
