A szivárványliget boszorkányának titokzatos legendája
Messze-messze, egy csodás vidéken, ahol a fák lombjai minden évszakban más-más színben ragyognak, fekszik a Szivárványliget. Sokan mesélnek a ligetről, de még többen suttognak egy különös boszorkányról, aki ott él. A legendák szerint a boszorkány nagyon öreg, de mindig mosolyog, és arca kedves mindenkihez, aki a ligetbe téved.
Ki is valójában a liget különös varázslónője?
Sokan gondolták azt, hogy a boszorkány gonosz bűbájjal védi a ligetet, de valójában a neve Boróka volt, és inkább tündérhez hasonlított, mintsem félelmetes boszorkányhoz. Hosszú, színes ruhában járt, haja úgy csillogott, mint a harmat cseppek a fűszálakon. Boróka mindig segített azoknak, akik eltévedtek, vagy bánatosak voltak.
Az első találkozás: amikor a boszorkány feltűnt
Egy napon három kisgyerek, Lili, Áron és Szabolcs, játszani indultak a ligetbe. A fák között bujkálva hamar elveszítették egymást. Lili sírni kezdett, mert nem találta a testvérét és barátját, de ekkor egy halk hang szólította meg.
„Kicsi lány, miért sírsz?” – kérdezte Boróka, ahogy előbukkant a napfényben táncoló falevelek közül.
„Mert eltévedtem, nem találom Áront és Szabolcsot,” felelte Lili, és zsebkendőjével megtörölte a szemét.
„Ne félj, segítek neked,” mondta Boróka, és megérintette Lili vállát. Hirtelen apró, színes pillangók jelentek meg, és vezették a kislányt a barátaihoz.
„Nézzétek, itt van Lili!” kiáltotta Áron boldogan.
„És ki ez a néni?” érdeklődött Szabolcs.
„Én vagyok Boróka, a szivárványliget boszorkánya,” mosolygott az asszony.
Milyen varázserővel bír a szivárványliget lakója?
A gyerekek kíváncsian figyelték Borókát, ahogy egy kis virágot a tenyerébe vett, és néhány kedves szót suttogott rá. A virág pillanatok alatt hatalmas, illatos bokorrá változott, amelyen cukorka termett. A gyerekek ujjongva szedték le a cukorkákat.
Boróka varázsereje abban rejlett, hogy minden élőlényt boldoggá tudott tenni, ha jóság és szeretet volt a szívében. A ligetben minden nap újabb csodákat mutatott meg azoknak, akik tiszta szívvel érkeztek hozzá.
Egy másik alkalommal Boróka egy beteg madarat vett a kezébe. Gyengéden megsimogatta, aztán valami szép dallamot dúdolt. Mire a dal véget ért, a madár már vidáman csiripelt, és visszarepült a fészkébe.
A boszorkány és a falubeliek: barátság vagy félelem?
A környékbeli falubeliek eleinte féltek Borókától. Az idősebbek azt mondták, vigyázni kell a boszorkánnyal, mert nem lehet tudni, mire képes. De a gyerekek, akik megtapasztalták Boróka szeretetét és segítőkészségét, másként gondolták.
Egy nap nagy vihar közeledett a faluhoz, a felnőttek aggódva néztek az égre. Lili, Áron és Szabolcs gyorsan a ligethez futottak, és elmesélték Borókának a falubeliek félelmeit.
„Segíthetsz nekik, Boróka néni?” kérdezte Lili.
„Természetesen, de együtt könnyebb lesz,” válaszolta Boróka, és megfogta a gyerekek kezét.
Kézen fogva, énekelni kezdtek, és Boróka varázslatos dallama a széllel együtt repült a falu felé. A vihar elcsendesedett, a felhők elszálltak, és szivárvány ívelt a házak fölé. A falubeliek csodálkozva nézték, hogyan szaladtak vissza a gyerekek Borókával, és hoztak mindenkinek egy-egy színes virágot a ligetből.
Az emberek lassan rájöttek, hogy Boróka nem boszorkány, akitől félni kell, hanem egy kedves varázslónő, aki segít, ha szükség van rá. Attól kezdve a liget mindenki előtt nyitva állt, és Boróka örömmel fogadta a látogatókat. Mindenki tanult tőle egy kicsit: hogy a szeretet, a barátság és a segítőkészség nagyobb varázserővel bír, mint bármilyen bűbáj.
Így történt, hogy a szivárványliget boszorkánya barátra lelt a faluban, és örök emléket hagyott mindenkiben. Így volt, talán igaz sem volt, de mindenképpen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
