Egy kis faluban, ahol a kertek illatozó virágokkal teltek meg, élt egy puha bundájú, kék szemű cica. Ő volt Mirci, a magányos cica, aki mindig az ablakpárkányon üldögélt, és sóvárogva nézte a játszadozó gyerekeket meg a szomszéd kutyust. Mirci nagyon szeretett volna egy igaz barátot magának, akivel együtt szaladgálhat a fűben, megoszthatja az uzsonnáját, és esténként összebújhat a meleg pokrócon. Minden nap álmodozott erről, amikor a nap sugarai melegítették az orrocskáját.
Egy reggel Mirci elhatározta, hogy elindul világot látni és barátot keresni. Bátortalanul kilépett a házból, és óvatosan körülnézett a kertben, hátha talál valakit, aki szívesen játszana vele. Az első próbálkozásnál a tyúkokhoz ment oda, akik kotkodácsolva kapirgáltak a fűben. Mirci odaköszönt nekik:
– Jó reggelt, kedves tyúkok! Játszotok velem egy kicsit?
Az öreg Tyúk mama felnézett rá, és így szólt:
– Szia, Mirci! Most éppen elfoglaltak vagyunk, tojást kell raknunk. Talán később, drága!
Mirci szomorkásan továbbment. A következő próbálkozásánál a kutyushoz közeledett, aki lelkesen csóválta a farkát.
– Szia, Bodri! Nem lennél a barátom? – kérdezte reménykedve Mirci.
Bodri mosolygott, de így felelt:
– Nagyon szívesen lennék a barátod, Mirci, de most éppen őrzöm a házat. De ha ráérek, majd játszunk kicsit!
Mirci ismét magára maradt, és úgy érezte, hogy senki sem ér rá vele foglalkozni. Szomorúan ballagott az udvar végébe, amikor hirtelen neszezést hallott a bokrok közül. Egy kis sün sündörgött elő, akit eddig még sosem látott.
– Szia! – szólt Mirci óvatosan. – Te ki vagy?
– Pitypang vagyok, a sün – válaszolta a kicsi állatka. – Épp epret keresek a bokor alatt. Szeretnél segíteni?
Mirci boldogan beleegyezett, és ketten kezdtek el kotorászni a bokor alatt. Közben beszélgettek.
– Nagyon egyedül éreztem magam – mondta Mirci. – Azt hittem, senki sem akar velem barátkozni.
– Én is sokszor voltam egyedül – mondta Pitypang. – De jó tudni, hogy most itt vagyunk egymásnak!
Mirci és Pitypang egész délelőtt együtt keresték az epret, közben nevetgéltek, és végül egy fél tál piros gyümölcsöt találtak. Mikor elfáradtak, együtt heveredtek le a fa árnyékában.
– Szeretnél holnap is velem játszani? – kérdezte Mirci reménykedve.
– Persze! – mondta Pitypang. – Mindig jó, ha van egy barát, akivel megoszthatjuk az örömünket meg a gondunkat is.
A barátságuk egyre erősebb lett. Másnap Mirci elvitte Pitypangot a tópartra, ahol együtt nézték a békákat ugrándozni. A következő napon Pitypang mutatta meg a titkos alagútját a sövény alatt, amit csak a legrátermettebb sünök ismernek.
A két kis állat minden nap játszott, beszélgetett, segített egymásnak. Ha valamelyikük szomorú volt, a másik megvigasztalta. Ha örültek valaminek, együtt nevettek. Mirci tudta már, hogy nem a barátok száma a fontos, hanem az, hogy igazán szeressük egymást, és mindig ott legyünk a másiknak.
Ahogy telt az idő, az egész udvar megtanulta Mirci és Pitypang példájából, hogy a barátság nem a külsőségeken múlik. Nem számított, hogy valaki cica vagy sün, a szeretet és törődés minden kapcsolat alapja. A többi állat is nyitottabb lett, és gyakran csatlakoztak a közös játékokhoz.
Így végül Mirci nem csak egy, hanem sok-sok barátra lelt. De a legjobb barátja mindig is Pitypang maradt, akivel együtt fedezte fel, mennyi szépség van a világban, ha nyitott szívvel járunk benne.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! A történet azt tanítja, hogy a szeretet, a türelem és a nyitottság elvezet a barátsághoz, és a legváratlanabb helyeken is megtalálhatjuk az igazi társunkat.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
