Egy nagy, virágos rét szélén húzódott egy aprócska farm. Ezen a farmon történt, hogy egy reggelen, amikor a nap még alig kelt fel, megszületett egy malacka. Rózsaszín volt, puha, kereken gömbölyű, fülei huncutul libegett a szélben. De ami igazán különlegessé tette, az a mosolya volt. Már az első pillanattól úgy tűnt, mintha a pofikája két oldalán napfény csillanna. Az anyukája, Malvin néni, elégedetten nézte: “Nézd csak, ez a kismalac mindig mosolyog!”
Aztán ahogy a malacka nőtt, a farm állatai is mind észrevették a furcsa kis mosolyt. “Miért mosolyogsz folyton?” kérdezte tőle a kotlós. “Azért, mert jó itt lenni veletek, szeretem a napsütést, a sárban hemperegni, és téged is, Kotkoda néni!” válaszolta a malac, és még szélesebben vigyorgott. Csirke koma is odaszaladt: “De hát semmi különös nem történt ma!” A kis malac csak nevetett: “Azért mosolygok, mert minden nap különleges lehet, ha együtt vagyunk!”
Esténként, amikor a farm állatai már elcsendesedtek, a malac még mindig mosolygott a csillagok alatt. A juhok azt suttogták egymásnak: “Ez a kismalac biztosan tud valami titkot!” De nem volt titok, csupán boldogság volt benne, amit mindenkivel meg akart osztani. Egyszer még a morgós Bandi bika is rámosolygott vissza, pedig őt ritkán lehetett jókedvűnek látni.
Ahogy teltek a napok, mindenki észrevette, hogy a malac mosolya ragadós. A reggeli etetésnél mindenki jókedvűbb volt, még a dolgos gazda is elmosolyodott, amikor a kedves malac odadörgölőzött hozzá. Egy nap azt mondta a gazda: “Te aztán tudsz örülni az életnek, kismalac!” A malac csak röfögött egyet boldogan.
Nem telt el nap, hogy valaki ne kérdezte volna: “Hogy lehet, hogy mindig ilyen vidám vagy?” A malac mindig talált valami szépet: “Ma olyan finom a sár, a tyúkok aranyszínű tojást tojtak, a nap melegen süt. Ma is van ok mosolyogni!” A malac barátsága, kedvessége lassan megváltoztatta a farmot. A nyuszik kevesebbet veszekedtek, a lovak türelmesebbek lettek, és a gazda is gyakrabban simogatta meg az állatait.
Azért nem volt mindig minden könnyű. Egyik nap például nagy vihar kerekedett. A mennydörgés hangos volt, a szél cibálta a fák ágait. A malac próbálta bátorítani a többieket: “Ne féljetek, együtt biztonságban vagyunk!” De amikor beázott az ólja és elázott a kedvenc szalmája, egy pillanatra lehorgasztotta a fejét.
Akkor odament hozzá a kis egér, Mici. “Mi a baj, mosolygós malac?” kérdezte csendesen. “Most annyira elázott minden, és olyan hideg van” – sóhajtott a malac. Az egér megsimogatta az orrát: “Nem baj, majd megszárad. És legalább együtt vagyunk.” Ekkor a malac újra elmosolyodott, mert rájött, hogy a szeretet és a barátság melegít legjobban.
Máskor, amikor a kecskék ugrándoztak és véletlenül felborították a vizesdézsát, a malac először bosszankodni akart. De a kecskék bocsánatot kértek, és a malac megölelte őket. “Mind hibázhatunk, de ha szeretjük egymást, minden nap újra kezdhetjük!” mondta.
A napok múlásával a malac megtanította az állatokat, hogy ne csak akkor mosolyogjanak, ha minden tökéletes, hanem akkor is, ha nehézségek jönnek. Megtanulták, hogy a mosoly segít átvészelni a rosszabb napokat is, és a kedvesség mindig visszatér hozzájuk.
A malac, aki mindig mosolygott, igazi baráttá vált mindenkinek a farmon. És ha valaki szomorú volt, csak rá kellett néznie a malacra, és a mosoly máris szétáradt a szívében.
Így élt a kis malac, aki mindig mosolygott, és megtanította mindenkinek, milyen jó egymást szeretni, segíteni, és örülni a közös napoknak. Mert a szeretet és a kedvesség, mint a napfény: melegít és beragyog mindent.
Így volt, úgy volt, igaz se volt, ez egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
