Egérke kalandjai: az erdő mélyén kezdődik minden
Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű, zöldellő erdő mélyén éldegélt Egérke. Pici volt, kíváncsi, és mindig csillogott a szeme, ha új kaland várt rá. Minden reggel mosolyogva kelt fel, s először körbeszimatolt a fák között, hogy megtudja, milyen csodákat rejt a nap.
Egyik nap Egérke észrevette, hogy valami különleges illat száll az erdőben. Követte a finom, édes illatot, s egyszer csak egy tisztásra ért, ahol még sosem járt. A fű között egy furcsa fa állt, rajta egyetlen, ragyogó gyümölcs: piros volt, kicsit aranyszínben játszott, s úgy tündökölt, mintha benne lenne a napfény.
Egérke halkan megszólalt: Vajon kié lehet ez a gyümölcs? A közelben nem látott senkit, csak egy kis mókust, aki szintén kíváncsian szemlélte a fát.
Egy titokzatos gyümölcs, ami mindent megváltoztat
Egérke és a mókus óvatosan közelebb mentek a fához. Egérke megszólította a mókust: Te is érzed ezt a finom illatot?
A mókus bólintott. Bizony, még sosem láttam ilyen különleges gyümölcsöt. Vajon mi lehet benne?
Ahogy ott álltak, megjelent az öreg bagoly, az erdő legbölcsebb lakója. Mély hangon szólt hozzájuk: Ez a varázsgyümölcs! Régi legenda szerint aki jósággal és szeretettel osztja meg másokkal, annak a kívánsága teljesül.
Egérke és a mókus összenéztek. Mit kívánnál, ha lehetne? – kérdezte a mókus.
Egérke elgondolkodott: Azt, hogy mindenki legyen boldog az erdőben, és senki ne éhezzen soha többé.
Barátság és bátorság próbája a varázsfa alatt
A bagoly figyelmeztette őket: A varázsgyümölcsöt csak az szakíthatja le, aki önzetlenül gondol másokra. De vigyázzatok, mert a fa próbára teszi az arra járókat.
Egérke bátorságot vett, és finoman megérintette a gyümölcsöt. Abban a pillanatban a fa ágai megrezdültek, s egyenesen Egérkéhez hajoltak, mintha meg akarnák kérdezni: Biztos vagy benne, hogy nem magadnak akarod ezt a kincset?
Egérke határozottan válaszolt: Nem magamnak kérem. Szeretném, ha a barátaimnak és minden állatnak jutna belőle.
A fa felragyogott, s a gyümölcs magától lehullott Egérke kezébe. A mókus örömében tapsikolt, a bagoly pedig bölcsen bólintott: Látod, a szeretet mindig meghozza a gyümölcsét.
Egérke találkozása az erdő bölcseivel
Egérke és a mókus elindultak, hogy megosszák a varázsgyümölcsöt az erdő lakóival. Útközben találkoztak a sünivel, a nyuszival, sőt, még a félénk őzikével is. Mindenkinek jutott egy falatka, s mindenki boldogan mosolygott.
A sünike megkérdezte: Egérke, miért adtad oda a gyümölcsöt mindannyiunknak?
Mert úgy gondolom – felelte Egérke –, hogy csak akkor igazán értékes valami, ha megosztjuk másokkal.
Az állatok meghatódtak, s még az öreg bagoly szemében is csillogott egy könnycsepp.
Vajon mit rejteget a varázsgyümölcs magja?
Este lett, az állatok körbeültek a tisztáson, s Egérke észrevette, hogy a gyümölcs magja ott maradt a tenyerében. A bagoly odaszállt mellé: Tudod, mit tegyél vele?
Egérke megrázta a fejét. Ültesd el ide, ahol megtaláltad, és egyszer majd újabb varázsgyümölcs nő belőle. Így továbbadhatod a jóságot másoknak is.
Egérke mosolyogva elültette a magot, és néhány csepp vizet locsolt rá. Az erdő összes lakója segített neki, mindenki hozott egy kis földet, vagy vizet, vagy csak egy kedves szót.
A holdfényben lassan kihajtott az első levél, s mindenki tudta, hogy valami csodálatos kezdődött el aznap este az erdőben.
Így volt, igaz volt, vagy éppen csak mese volt! De Egérke szívében ott maradt a szeretet és jóság, amit a varázsgyümölcs hozott mindannyiuknak. És ha egyszer te is kimész az erdőbe, lehet, hogy meglátod azt a kis fácskát, ami az ő jóságból nőtt.
Ez volt Egérke és a varázsgyümölcs története. Ebből a meséből megtanulhatjuk, hogy ha jószívűek vagyunk, és megosztjuk, amink van, az öröm megsokszorozódik. Így volt, így nem volt, ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
