Mikulás nagy napja: az elveszett kesztyű története
Havas reggelre ébredt az Északi-sark. A hópelyhek lassan szitáltak le az égből, és mindent puha fehér takaró borított. Mikulás már a piros ruhájába bújt, a csizmáját húzta, és nagy izgalommal készült elindulni. Ez volt az év legfontosabb napja: az ajándékosztás éjszakája.
A manók serényen pakolták a szánra az ajándékokat, a rénszarvasok türelmetlenül toporogtak, és mindenki várta, hogy Mikulás intsen, indulhatnak. Mikulás megigazította a fehér szakállát, felhúzta a sapkáját, és elővette a kesztyűjét. De amikor az ujjait be akarta bújtatni, csak az egyik kesztyűt találta.
„Hová tűnt a másik kesztyűm?” nézett körbe Mikulás, és a manókhoz fordult. „Nem láttátok véletlenül?”
Hogyan veszett el a kesztyű az ajándékosztás közben?
Mindenki keresni kezdte a hiányzó kesztyűt. Az asztalon, a széken, az ajándékos zsákok között – de sehol sem volt. Mikulás aggódni kezdett, mert a kesztyű nélkül nagyon fázik a keze, főleg ilyen hideg éjszakán.
„Talán, amikor tegnap este kipróbáltad a szánt, akkor hagytad el, Mikulás,” szólt az egyik kis manó, Zöldike.
Mikulás elmosolyodott, és visszagondolt az előző estére, amikor megnézte, minden rendben van-e a szánnal. „Lehet igazad van, Zöldike, menjünk, nézzük meg a szánkót!” Fel is pattantak, és kimentek a hóesésbe.
A szán mellett csak egy régi sárgarépa hevert, amit az egyik rénszarvas hagyhatott ott. De a kesztyű sehol sem volt. Mikulás szomorúan sóhajtott.
A manók nyomozása: mindenki segít Mikulásnak
Ekkor előlépett Piroska, a legügyesebb manó, és így szólt: „Talán valaki véletlenül elpakolta. Menjünk végig mindenen, és kérdezzük meg a rénszarvasokat is!”
Úgy is tettek. Kérdezgették a rénszarvasokat, akik csak a fejüket rázták, és vidáman füttyögtek az orrukkal. Bejárták a műhelyt, az ajándékcsomagoló szobát, még a sütödét is, ahol Frida, a szakácsmanó épp mézeskalácsot sütött.
„Jaj, nem láttam semmilyen kesztyűt,” mondta Frida, de adott mindenkinek egy-egy darab meleg mézeskalácsot a fáradozásért.
Közben Jancsi, a legkisebb manó, a kandalló mellett matatott. „Várjatok! Itt van valami!” kiáltotta. Mindenki odasietett. De csak egy régi zokni volt, amit Mikulás tavaly hagyott ott.
Meglepő fordulat: ki találta meg a kesztyűt?
Ahogy kezdett mindenki elkeseredni, hirtelen halk kopogás hallatszott az ajtóból. Bobo, a legfiatalabb rénszarvas dugta be az orrát és valami pirosat lógatott a szájában. „Itt van, megtaláltam!” mondta büszkén.
A többiek hahotáztak, és Mikulás odasietett Bobohoz. „Hol lelted meg, kis barátom?”
Bobo elmesélte, hogy amikor reggel a széna között tömte a hasát, meglátta a kesztyűt a szán közelében, félig a hóban. Óvatosan felvette, nehogy elázzon, aztán elhozta a házba.
Mikulás megsimogatta Bobo fejét és így szólt: „Nagyon ügyes vagy, Bobo! Mindenki segített, összefogtunk, és megtaláltuk a kesztyűt.”
Tanulságok és öröm: Mikulás újra teljes felszerelésben
Mikulás végre felhúzhatta mindkét meleg, piros kesztyűjét. A manók éljeneztek, a rénszarvasok vidáman doboltak a patájukkal a havon, és mindenki örült, hogy a nagy ajándékosztás most már gond nélkül elkezdődhet.
Mikulás hálásan nézett mindenkire. „Kedves manók, kedves rénszarvasok, köszönöm, hogy segítettetek! Együtt minden sokkal könnyebb. Sose felejtsétek el, hogy egy kis segítség, egy kis odafigyelés, és a szeretet minden bajban átsegít minket!”
A szán csilingelve elindult, Mikulás mosolyogva integetett, és a hópelyhek táncoltak körülötte.
Így volt, mese volt, talán nem is volt igaz – de aki hisz benne, annak biztosan szebbek az álmok!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
