Egy különös cica története: mindig kívül az ágyon
Volt egyszer egy kicsi, szürke cica, akit Micinek hívtak. Mici nem volt olyan, mint a többi cica, és ez már rögtön az első napján kiderült, amikor új otthonába érkezett. A gazdija, Lili, nagyon örült neki, hiszen régóta vágyott egy kis kedvencre, aki majd összebújik vele esténként az ágyban.
Mici azonban különös volt. Amikor eljött az est, és Lili hívta magához: „Gyere, Mici! Feküdj mellém, olyan jó lesz együtt aludni!”, a cica csak ránézett, dorombolt egy kicsit, majd leheveredett az ágy mellé, a puha szőnyegre. Vagy a szoba sarkába, vagy éppen a lépcső alá. Az ágyba azonban sosem bújt be. Hiába csalogatta Lili, Mici mindig kívül maradt.
Az első találkozás: hogyan kezdődött minden
Mici még apró volt, amikor Lili hazahozta a menhelyről. Az első este Lili szépen megágyazott, színes takarót terített az ágyra, és Mici mellé helyezte a legpuhább párnáját is. „Nézd, ez a te helyed! Itt aludj, velem együtt!” – mondta mosolyogva.
A cica először megszimatolta a párnát, majd óvatosan rámászott. De valamiért csak nem maradt ott. Lili megpróbálta megsimogatni, halkan dúdolt neki, sőt még egy kis plüss egeret is az ágyra tett, hátha az majd segít. A kis cica viszont csak leugrott, és bebújt az ágy alá. Lili csodálkozott: „Vajon miért nem akar velem aludni? Talán fél? Vagy nem tetszik neki az ágy?”
A gazdi próbálkozásai: megoldások és kudarcok
Lili kitartó kislány volt. Másnap este újabb próbálkozás következett. Elővette a nagyi által kötött meleg takarót. „Ez a legmelegebb, biztosan tetszeni fog Micinek!” – gondolta. De Mici csak megszagolta, majd elballagott a szekrény mögé, és ott kucorodott el.
Egyik este Lili elhatározta, hogy eljátssza, mintha épp nem figyelne Micire, hátha akkor a cica magától felugrik az ágyra. „Most csak csukom a szemem, de lesek!” – gondolta Lili. De Mici csak odasétált az ágy széléhez, halkan nyávogott egyet, majd leheveredett a lábtörlőre.
„Talán valami baj van az ággyal?” – tűnődött Lili. Még az illatos macskamentát is kipróbálta, de a cica csak kuncogott magában (mert hát a cicák néha kuncognak is): „Én bizony nem megyek oda!”
A cica sajátos alvási szokásai és titkai
Micinek azonban megvolt a maga oka arra, hogy ne bújjon az ágyba. Egy este, amikor Lili már majdnem elaludt, a cica odasomfordált hozzá, és végre megszólalt egy halk cicasuttogással:
„Lili, nem haragszol, ugye? Csak én szeretek minden este más-más helyen aludni. Hol a szőnyegen, hol a könyvespolc tetején, hol meg kint az ablakpárkányon. Így álmodhatok minden éjszaka új kalandokról.”
Lili elmosolyodott: „Hát ezért nem jössz mellém az ágyba? Én azt hittem, haragszol vagy félsz tőlem!”
Mici összebújt Lili lábánál, és dorombolt: „Sosem haragudnék rád. Szeretlek a magam módján, és mindig itt vagyok veled, még ha nem is az ágyban.”
Mit tanulhatunk a kis kedvenc kitartásából?
Lili lassan megértette, hogy Micinek más az elképzelése a szeretetről és a kényelemről. Ahelyett, hogy erőltette volna, hogy a cica mindenáron vele legyen az ágyban, hagyta, hogy Mici úgy aludjon, ahogy neki jólesik. És így is boldogok voltak együtt.
Volt, hogy Mici a reggeli napsugárban szundikált a párkányon, máskor Lili táskája tetején. De ha Lili szomorú volt, a cica mindig odabújt hozzá, és dorombolásával vigasztalta.
A kislány megtanulta, hogy a szeretet nem mindig úgy jelenik meg, ahogy mi várjuk, de attól még nagyon is igazi lehet. És hogy mindenki másképp mutatja ki a törődést, még a legkülönösebb cicák is.
Így történt hát, hogy Mici, a cica, aki sosem fért az ágyba, mégis a család legkedvesebb tagja lett – pont úgy, ahogy volt, a maga különös módján.
Így volt, talán igaz, talán nem, de ilyen volt ez a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
