Egy különös karácsony: hó nélkül az ünnepen
Volt egyszer egy kicsi falu, ahol minden évben hó borította karácsonykor a háztetőket, a fákat, sőt még a kerítés tetejét is. A gyerekek ilyenkor szánkóztak, hóembert építettek, és hógolyókat dobáltak egymásra nevetve. Ez a karácsony azonban egészen másképp kezdődött. Az ünnep előtti estén a falu minden lakója izgatottan nézett ki az ablakon, hátha megérkezik a várva várt hóesés.
– Anyu, mikor kezd havazni? – kérdezte Panni, egy öt éves kislány, miközben apró orrával az üveget nyomta.
– Hamarosan, kicsim – mosolygott az anyukája, de közben ő is aggódva nézett az égre. Odakint csillagok ragyogtak, de hópelyheknek nyoma sem volt.
Az időjárás csodája: miért nem esett hó idén?
Másnap reggel sem változott semmi. Az utcán száraz, barna falevelek zörögtek, a fák kopaszak, a járda pedig szürke volt. Az emberek egymásnak susmogtak az üzletben és a templom előtt. Mindenki azt találgatta, vajon miért felejtett el idén esni a hó.
– Lehet, hogy a hó is pihenni ment? – gondolkodott hangosan Panni. A szomszéd kisfiú, Marci, így felelt neki:
– Vagy talán elveszett a felhők között, és most keresik a csillagok között az utat!
A felnőttek csak mosolyogtak a gyerekek játékos ötletein, de a szívük mélyén ők is szomorúak voltak. Mi lesz így a karácsonyi hangulattal?
Karácsonyi hangulat hóesés nélkül: lehetséges?
A falu tanító nénije, Ilonka néni egy este elhívta a gyerekeket az iskolába. Ott mindenki elmesélhette, mire vágyik az ünnepen.
– Havat szeretnék, hogy szánkózhassak – mondta Marci.
– Én hóembert építenék – sóhajtott Panni.
Ilonka néni egy pillanatra elgondolkodott, majd megsimogatta a gyerekek fejét.
– Tudjátok, a karácsony nemcsak a hóeséstől szép. A szeretettől lesz igazán ünnep, amit egymásnak adunk.
A gyerekek összenéztek, és elhatározták, hogy ők is tesznek valamit, hogy mindenkinek szép legyen a karácsonya. Másnap reggel színes papírból hópelyheket vágtak, ablakokra ragasztották, sőt, egy nagy fehér lepedőből hóembert is készítettek az udvaron.
Családi hagyományok új köntösben, fehér takaró helyett
Az emberek hamarosan észrevették, mennyi vidámság költözött a falu közepére. A gyerekek énekeltek, táncoltak, és minden család készített valami finomságot a többieknek. Panni mamájával mézeskalácsot sütött, Marciék pedig forró teát osztogattak a felnőtteknek.
Este a falu közös karácsonyfája köré gyűltek kicsik és nagyok. Mindenki egy-egy kedves szót vagy ölelést ajándékozott a másiknak. Egyikük sem gondolt már a hóra. A szívekben és az ablakokban ott csillogtak a papírhópelyhek, és a szeretet melege betöltötte az egész falut.
A remény üzenete: visszatér-e még a fehér karácsony?
Az ünnep éjjelén Panni kinézett az ablakon. Még mindig nem havazott, de a csillagok olyan fényesen ragyogtak, mint még soha. Lehunyta a szemét, és kívánt valamit.
– Talán jövőre újra hull a hó. De ha mégsem, akkor is boldog leszek, mert karácsonykor együtt vagyunk, szeretetben.
Azóta is minden évben emlegetik azt a különös karácsonyt, amikor a hó elfelejtett esni. A gyerekek sosem felejtik el, hogy a legnagyobb ajándék a szívből jövő gondoskodás és barátság.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt – de szép volt, ez bizony igaz!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
