Mikulás érkezése a havas téli estéken
Volt egyszer egy messzi-messzi kisváros, ahol minden tél varázslatosan fehérbe öltözött, és a házak ablakai mögött izgatott gyermekek lesték a hópelyhek táncát. December elején különös várakozás töltötte meg a levegőt, hiszen mindenki tudta, hogy hamarosan megérkezik a Mikulás. A hó ropogott a lábak alatt, a lámpafényben csillogtak a jégkristályok, s a gyerekek piros orral, csillogó szemmel készítették ki a kis csizmácskákat az ablakba, abban bízva, hogy reggelre megtelnek édességgel és ajándékkal.
A Mikulás nagy, piros kabátban, hófehér szakállal érkezett minden évben, selymes, puha hangja betöltötte az éjszakát. A rénszarvasok halkan horkantottak, ahogy a szán megállt a háztetőkön, és a Mikulás mosolyogva, óvatosan helyezte a csizmácskákba a finomságokat.
Ki is az a titokzatos hóangyal?
De volt valaki más is ezen a téli éjszakán, akit kevesen láttak, de mindenki érezte a jelenlétét. Ő volt a hóangyal, aki a legpuhább hópelyhekben lakott, s minden gyermek álmait védte. A hóangyal hosszú, fehér ruhát hordott, haja olyan ezüstös volt, mint a frissen hullott hó, és mindig mosolygott. Azt mondják, ahol a hó különösen ragyogó, ott suttog a hóangyal, aki mindenkit emlékeztet az igaz szeretetre és a jóságra.
A hóangyal az égben lakott, de amikor a Mikulás útnak indult, ő is leereszkedett a földre. Éjjelente körberepült a városkán, s minden ablakhoz bekukkantott, hogy megnézze, jól viselkedtek-e a gyerekek.
A Mikulás és a hóangyal találkozása
Egyik évben furcsa dolog történt. Amikor a Mikulás az egyik házhoz szaladt, észrevette, hogy a kertben valaki csillogó havat forgat a levegőbe. Amint közelebb ment, megpillantotta a hóangyalt, aki éppen egy kisfiú ablakánál állt, és halk éneket dúdolt.
– Szervusz, Hóangyal! – köszönt rá a Mikulás, és óvatosan letette a zsákot a hóba.
– Szervusz, Mikulás! – felelte a hóangyal kedvesen. – Épp azt figyeltem, hogy vajon minden kisgyermek álmodik-e szépeket ezen az éjszakán.
A Mikulás leült a hóba, és együtt nézték a csillagos eget. Halkan beszélgettek arról, milyen jó lenne, ha minden gyermek boldog és vidám lehetne.
– Szeretném, ha minden kisgyerek tudná, hogy nem csak az ajándék a fontos, hanem az is, hogy szeressék és segítsék egymást – mondta a Mikulás.
– Én is ezt remélem – bólintott a hóangyal. – Ezért szóróm a szeretet hópelyheit az ablakokba.
Közös kalandjuk a gyerekek örömére
Ahogy együtt sétáltak a havas utcán, észrevették, hogy egy kisfiú, Ákos, a szobájában ül, szomorúan nézi az ablakot. A Mikulás és a hóangyal közelebb mentek, és meghallották, amint Ákos azt suttogja:
– Bárcsak lenne, akivel megoszthatnám a csokimat…
A Mikulás és a hóangyal összenéztek. A hóangyal egy csillogó hópelyhet küldött Ákos szívére, s hirtelen a kisfiú úgy érezte, szeretne adni valamit másoknak. Másnap reggel Ákos izgatottan vitte a csokiját a szomszéd kislánynak, Lilinek, akiről tudta, hogy ritkán kap édességet.
– Neked adom a csokimat, Lili! – mondta mosolyogva. – Szeretném, ha te is boldog lennél.
Lili szeme felragyogott, és megölelte Ákost. Odakint pedig a Mikulás és a hóangyal boldogan figyelték, ahogy a gyerekek nevetnek és játszanak a hóban.
Mit tanulhatunk Mikulástól és a hóangyaltól?
Attól a naptól kezdve mindenki tudta a kisvárosban, hogy a legnagyobb ajándék az, ha segítünk egymásnak, és szeretettel fordulunk mások felé. A Mikulás és a hóangyal minden évben visszatértek, és még sokáig vigyáztak a gyerekek álmaira.
Így volt, igaz volt, mese volt, talán nem is volt igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
