Egy napsütéses reggelen, amikor a harmat még csillogott a fűszálakon, egy különös cica érkezett az erdő széléhez. Karcsú, szürke bundája volt, nagy, kíváncsi zöld szemeiben pedig remény és csintalanság bujkált. A neve Mici volt, és ő maga sem tudta pontosan, miért indult el aznap a megszokott ösvényektől távolabb, csak érezte, hogy valami csodálatos vár rá. Ahogy a fák közül kilépett, egy kis tó csillogott előtte, amelynek tükrén a felhők úszkáltak, s a partját puha nádas vette körül.
„Milyen szép vagy!” suttogta Mici, miközben közelebb lépett a vízhez. Lehajolt, s a tó tükrében meglátta önmagát; de mintha valaki más is lenne ott, egy másik cica, aki pont úgy néz vissza rá, mintha ő lenne. Mici csodálkozva pislogott, és játékosan felemelte a mancsát. A tükörben a másik cica is ugyanezt tette.
Ettől kezdve kezdődött a varázslat. Mici egyre bátrabb lett, és elkezdett apró lépéseket tenni a tó partján. Először csak lassan, óvatosan, mintha a víz alján rejtőző titkokat kutatná. Aztán egyszer csak táncolni kezdett. Előbb jobbra pördült, aztán balra, néha meg-megállt, majd felemelte a farkát, és kecsesen meghajolt saját tükörképe előtt.
„Nézd, milyen ügyes vagyok!” kiáltotta örömmel.
A tó lakói mind izgatottan figyelték, ahogy Mici táncol. A halacskák kíváncsian dugták ki fejüket a vízből, a béka a legnagyobb liliomlevélről tapsolt, s még a szitakötők is körbetáncolták a levegőben a cicát. Egy öreg teknős is előbújt a nád közül, és lassan, de biztosan odasétált a táncoló Micinek.
„Hát te mit csinálsz, kis cica?” kérdezte barátságosan.
„Táncolok a tó tükrében,” felelte Mici büszkén. „Nézd, mennyire szép vagyok, amikor mozgok! És nézd, a barátom is táncol velem a vízben!”
A teknős mosolygott, s így szólt: „A tó tükre nem csak azt mutatja, milyen vagy kívülről, hanem azt is, milyen vagy belül. Látod, mennyire kedves és vidám vagy, hogy mindenki veled örül?”
Mici elgondolkozott ezen, majd leült a tó partjára. A halacskák köré gyűltek, a béka mellé ült, még a madarak is letelepedtek a közeli faágakra. A kis cica mesélni kezdett nekik arról, milyen jó érzés, ha valaki elfogadja önmagát, és szeretettel fordul mások felé.
A tó lakói egyre közelebb húzódtak, és együtt nevettek, játszottak. Mici rájött, hogy a tánc azért volt olyan különleges, mert nem csak ő táncolt, hanem mindenki táncolt vele a szívében. A tó tükrében már nem csak a saját képét látta, hanem a barátokét is, mind örömmel csillogó szemmel.
„Látod, Mici,” mondta a teknős, „az igazi szépség belülről fakad. Ha jóságos vagy és szereted a barátaidat, a világ is szebbé válik körülötted.”
Mici boldogan összebújt a tó lakóival, és megígérte, hogy minden nap táncol majd velük. Így telt el az egész délután, zenével, nevetéssel, vidámsággal. Mici mindenkit megtanított egy kicsit jobban szeretni, és a tó tükrében ezentúl mindig ott csillogott a közös tánc emléke.
A nap végén, amikor elcsendesedett az erdő, és a tó tükrén megjelentek az első csillagok, Mici hálás volt a barátságért. Tudta, hogy a szeretet és a jóság az, ami igazán széppé teszi az életet.
Így volt, igaz volt, tán mese is volt! Mert a cica, aki a tó tükrében táncolt, megtanította nekünk, hogy szeressük magunkat és másokat, és akkor a világ is visszatükrözi a boldogságot.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
