Bemutatkozik Buksi, a fürdéstől rettegő kutya
Volt egyszer egy kis faluban egy kedves, barna foltos kutya, akit Buksinak hívtak. Buksi nem volt nagy kutya, de annál nagyobb szíve volt. Mindenki szerette őt a faluban, hiszen mindig mosolyt csalt az emberek arcára, amikor vidáman csóválta a farkát és ugrándozott az udvaron. Egyetlen dolog volt csak, amitől Buksi igazán rettegett: a fürdés.
A gazdája, Anna néni, nagyon szerette őt, és mindig gondoskodott róla. „Buksi, ma fürdés lesz!” mondta neki néha, de ilyenkor a kutyus rögtön elszökött a kert legtávolabbi sarkába, és onnan nézett vissza nagy, ijedt szemekkel.
Az első fürdés próbálkozása: kudarc vagy kaland?
Egy meleg, tavaszi napon Anna néni elhatározta, hogy ideje megfürdetni Buksit, mert a sok játék után már poros volt a bundája. „Gyere, Buksi, fürdünk egy jót!” hívta kedvesen. Buksi azonban csak leült a fűbe, és úgy tett, mintha nem is hallaná. Anna néni végül megfogta, és óvatosan a kerti kádhoz vitte.
„Nem lesz semmi baj, Buksi! Ez csak víz, nézd!” mondta, miközben mutatta a langyos vizet. Buksi azonban reszketni kezdett, és egy hirtelen mozdulattal kiugrott a gazdi kezéből, végigfutott a kerten, s egészen a veteményesig rohant. Anna néni utána nevetett. „No, Buksi, te kis csintalan! Nem is értem, mi olyan ijesztő ebben.”
A végén persze Buksi csak egy kicsit lett vizes, mert Anna néni nem akarta erőltetni. Este, amikor Buksi odabújt mellé a pokrócra, megsimogatta a buksiját: „Majd máskor, Buksi, majd máskor.”
Miért félhetnek a kutyák a víztől és a fürdéstől?
Anna néni elgondolkodott: vajon miért félhet Buksi ennyire a fürdéstől? Talán túl hideg a víz? Talán valami régi emlék miatt? Vagy csak nem ismeri a fürdés örömét?
Buksi sosem játszott a tóban, és mindig elkerülte az esőt is. Talán a víz csobogása, az idegen illatok, vagy egyszerűen csak a szokatlan érzés ijesztette meg. Anna néni tudta, hogy a kutyák is hasonlóan érezhetnek, mint a gyerekek. Néha az újdonság vagy egy rossz emlék miatt félnek valamitől, de türelemmel, szeretettel segíthet rajtuk.
Hasznos tippek a kutya fürdetésének megkönnyítéséhez
Anna néni elhatározta, hogy utánanéz, hogyan segíthetne Buksinak barátságba kerülni a fürdéssel. Olvasott sokat, kérdezte a szomszédokat, és végül néhány jó ötlettel állt elő.
Először is, mindig meleg vizet kell használni, hogy a kutya ne fázzon. Másodszor, érdemes először csak a mancsát, majd fokozatosan a testét benedvesíteni. Harmadszor, jó, ha van a közelben egy kedvenc játék vagy egy kis jutalomfalat, hogy a fürdés vidám élmény lehessen. Anna néni azt is megtanulta, hogy beszélni kell a kutyához, simogatni, bátorítani őt.
A sikeres fürdés: hogyan győzte le Buksit a gazdi?
Egy nap újra eljött a fürdés ideje. Anna néni előkészítette a kicsi kád vizet, bekészítette Buksi kedvenc labdáját, és a zsebében ott lapult néhány finom falat.
„Buksi, ma megpróbáljuk együtt, jó?” szólította meg kedvesen. Buksi most is egy kicsit félve jött oda, de Anna néni leült mellé a fűbe, és csak beszélgettek. „Tudod, Buksi, a fürdés után sokkal kellemesebb lesz a bundád, és együtt játszhatunk a labdával.” Buksi erre kicsit közelebb merészkedett.
Először csak a mancsát mártotta a vízbe, és Anna néni jutalomfalatot adott. Buksi nézte a labdát, majd egyre bátrabb lett. Anna néni dicsérte: „Nagyon ügyes vagy, Buksi!” Végül Buksi már szinte élvezte a vizet, főleg, hogy Anna néni simogatta közben, és a végén együtt játszottak a labdával.
Mire mindketten elfáradtak, Buksi tiszta és illatos lett. Anna néni megszárította, betakargatta, és boldogan mondta: „Látod, Buksi? Még a fürdés is lehet szép kaland, ha együtt csináljuk.”
Azóta Buksi már nem félt annyira a víztől. Minden fürdés után egy kicsit bátrabb lett, és néha már ő kérte, hogy Anna néni dobja be a labdát a vízbe.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
