Egyszer volt, hol nem volt, az erdő legmélyén élt egy apró, szürke bundájú nyúl, akit mindenki csak Nyulinak hívott. Nyuli nagyon szerette a friss répaillatot, a tavaszi esőt, és azt, amikor a nap végigsimította a fűszálakat. Mégis, a szíve gyakran nehéz volt, mert úgy érezte, egyedül van a nagyvilágban. Bár voltak más állatok is az erdőben, Nyuli valahogy mindig kívülállónak érezte magát.
Egyik reggel, amikor Nyuli a reggeli harmatot nyalogatta a levelekről, halk neszezésre lett figyelmes. Óvatosan előbújt a bokorból, és egyszer csak ott találta magát egy kis sün, meg egy kicsit ügyetlen kismadár között. „Szervusz, Nyuli!” csipogta a kismadár. „Velünk játszol?” kérdezte félénken a sün. Nyuli meglepődött, hogy szóba állnak vele, de örömmel csatlakozott hozzájuk.
A három új barát együtt játszott fogócskát, bújócskát, és még virágkoszorút is fontak maguknak. Nyuli szíve egyre könnyebb lett, sőt, úgy érezte, talán még szeretetet is találhat ebben a nagy erdőben. Ám ahogy telt az idő, néha félreértések születtek. Egy napon, amikor Nyuli azt hitte, hogy a kismadár haragszik rá, szomorúan elbújt az avarban.
„Biztos nem szeretnek” – gondolta, és bánatosan összekucorodott. De ekkor odaosont a sün, és megszólalt: „Mi a baj, Nyuli?” Nyuli elmondta, hogy attól fél, a többiek már nem szeretik. A sün mosolygott, és ezt mondta: „Mindenki hibázik néha, de attól még szeretjük egymást.” Nyuli megnyugodott egy kicsit, de a szíve mélyén még mindig félénk volt.
Egy esős délután a kismadár leesett egy ágról, és csúnyán megütötte a szárnyát. Nyuli azonnal odaszaladt, és segített neki felállni. „Ne sírj, itt vagyok veled!” mondta szelíden. A sün is gyorsan ott termett, és együtt vigasztalták a madárkát. Akkor Nyuli rájött, hogy nem csak kapni, hanem adni is lehet szeretetet. Ez a különleges pillanat valami újat ébresztett benne: érezte, hogy összetartoznak, segítik egymást, és ez a szeretet igazi titka.
Innentől kezdve Nyuli már nem félt attól, hogy egyedül marad. Tudta, hogy a barátság néha nehéz, de ha törődünk másokkal, az mindent megváltoztat. A kis csapat együtt nevetett, játszott, és még a legnehezebb napokon is számíthattak egymásra. Nyuli szíve lassan megtelt melegséggel, és rájött, mennyi öröm rejlik abban, ha szeretünk és szeretve vagyunk.
Az évek teltek-múltak, Nyuliból bátor, kedves nyúl lett, aki mindig szívesen segített másokon. Már nem érezte magát magányosnak, mert tudta, hogy az igazi szeretet ott lapul a szívünkben, csak meg kell osztani másokkal. Az egész erdőben híre ment Nyuli jóságának, és mindenki tudta, hogy ha baj van, ő biztosan ott lesz.
Így történt hát, hogy Nyuli megtalálta a szeretetet: először a barátai mosolyában, majd a saját szívében is. És azóta is boldogan él az erdő mélyén, ahol a barátság és a szeretet mindennap új csodákat hoz.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
