A gyönyörű Zölderdő közepén élt egy idős, kedves boszorkány, név szerint Borka néni. Borka néni soha senkit nem bántott, sőt, mindenkihez jó szóval fordult, és szívesen segített, amikor csak tudott. A háza mögött, egy bokrok által rejtett tisztáson állt a híres varázsüst, amelynek története messze földön ismert volt.
Senki sem tudta pontosan, honnan származik a varázsüst, csak annyit beszéltek róla, hogy évszázadokkal ezelőtt egy jóságos tündér ajándékozta az első erdei boszorkánynak. A hagyomány szerint ezt az üstöt csak azok használhatták, akiknek a szíve tiszta és tele van szeretettel. Az üst minden boszorkánynál tovább öröklődött, mindig a legjóságosabbra maradt.
Egy napon Borka nénihez kopogtatott két testvér, Anna és Marci. „Jó napot kívánunk, Borka néni!” köszönt illedelmesen Anna. „Segíts nekünk, kérlek! A kishúgunk beteg, és csak a titkos főzeted segíthet rajta!” Marci aggodalmas arccal nézett az idős boszorkányra.
Borka néni megsimogatta Anna haját. „Drágáim, a varázsüst titkos főzete csak akkor készülhet el, ha együtt gyűjtjük össze a hozzávalókat, és mindannyian hiszünk a szeretet erejében.” Anna megfogta Marci kezét, és izgatottan várta, hogyan tovább.
Először is, szükségük volt három csepp harmatra, amit hajnalban kellett gyűjteni a rét közepén. „Vigyázzatok, meg ne ijedjetek a tücsköktől,” nevetett Borka néni, miközben kosarat adott a gyerekeknek. A testvérek együtt indultak a rétre, és ügyesen, egymást segítve szedték össze a harmatcseppeket.
Második hozzávaló a barátság virága volt, amit csak akkor lehetett megtalálni, ha valaki jót cselekedett. Anna odaadta a sálját egy fázó mókusnak, mire a virág elő is bújt a bokor alól. „Nézd csak, Marci! Megtaláltuk!” kiáltotta örömmel Anna.
A harmadik hozzávaló, a reménység bogyója, egy titkos fa tetején termett. Marci, aki ügyesen mászott fára, felkapaszkodott, de a bogyó túl magasra nőtt. „Segíts nekem, Anna!” kiáltotta. Anna alulról tartotta a testvérét, így Marci végül elérte a bogyót. „Köszönöm, Anna!” mondta hálásan, mikor leért.
Mindhárom hozzávalóval visszatértek Borka nénihez. Az üst már várta őket, a tűz vidáman pattogott alatta. „Most jön a legfontosabb rész,” mondta Borka néni, miközben beletette a harmatot, a virágot és a bogyót az üstbe. „Szeretetet kell belefőzni.” Anna és Marci egymás kezét fogták, és gondolatban elképzelték, mennyire szeretik kishúgukat. Az üst ettől halkan csilingelni kezdett, és fényes, aranyszínű főzetet bugyogott fel.
Borka néni kimerte a főzetet egy kis üvegcsébe. „Vigyétek haza, és adjátok a kishúgotoknak. Meg fog gyógyulni, mert a szeretet és jóság minden bajt legyőz!” Anna és Marci hálásan megölelték Borka nénit.
Otthon a két testvér a főzet minden cseppjét gondosan odaadták a beteg kishúgnak. Másnap reggel a kislány mosolyogva ébredt, és újra játszhatott a testvéreivel. A család boldogan ünnepelt, és mindenkinek elmesélték Borka néni varázsüstjének titkos főzetét.
Az erdőben pedig hírül ment, hogy a varázsüst főzete valóban csodákat tesz, de csak akkor, ha együtt, szeretetben készítik el. Így lett hagyomány, hogy minden évben a falu gyermekei Borka nénihez látogattak, és közösen főztek valami jót az üstben, hogy mindig emlékezzenek: a szeretet és a jóság a legnagyobb varázserő.
A titkos receptet Borka néni egy régi könyvbe írta le, amit csak a legkedvesebb segítőjének adott tovább, mert jól tudta: ez a tudás csak akkor maradhat meg, ha minden generáció újra és újra megtanulja, hogy egymás segítése, a jószívűség és a szeretet mindennél fontosabb.
Így történt, hogy a varázsüst titkos főzete nemcsak egy csodás ital, hanem egy soha el nem múló hagyomány lett, amely összeköti a múltat, a jelent és a jövőt.
Így volt, mese volt, talán igaz sem volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
