Egyszer, egy napsütötte tisztáson, ahol a fák levelei halkan susogtak, és a virágok illata betöltötte a levegőt, élt egy különleges unikornis. A nevét Csillagszínnek hívták, mert sörénye minden reggel ezerféle színben tündökölt, mint az égbolton a hajnal. Csillagszín messze földön híres volt jóságáról és kedvességéről, sosem hagyott magára senkit, aki segítségért fordult hozzá.
Egy napon, amint a patak partján sétált, különös hangokat hallott a bokrok mögül. Odalépett, s egy kicsi, síró nyuszit talált ott. – Miért sírsz, apró barátom? – kérdezte lágy hangon az unikornis. – Elvesztettem a testvéreimet – hüppögte a nyuszi –, és nem tudom, merre keressem őket.
Csillagszín türelmesen hallgatta a nyuszit, majd mosolyogva így szólt: – Ne félj, együtt megtaláljuk őket. De előbb megmutatok neked valami csodálatosat! – Ezzel egy varázslatos, ragyogó hintót idézett elő, amelynek kerekei aranyból csillogtak, és fénysugarakból szőtték az ülését. – Ez az én fényhintóm, csak az utazhat vele, akinek a szíve tiszta és szeretettel teli.
A nyuszi bátortalanul lépett oda, de Csillagszín bátorítóan intett. – Gyere, ülj mellém! A fényhintó segít abban, hogy megtaláljuk a testvéreidet.
Elindultak az erdőben, a hintó olyan könnyedén siklott a levegőben, mintha maga a szél repítette volna. Fentről látták a fák lombját, a patak kígyózó útját, s még a hegyek csúcsai is közelebbinek tűntek. – Nézd csak, ott egy kis nyuszi – mutatott lefelé Csillagszín. – Az ott az én testvérem! – kiáltotta boldogan a kis nyuszi.
A fényhintó leszállt, és a kis nyuszi újra találkozott a testvérével. De még mindig két testvér hiányzott. – Ne adjuk fel, menjünk tovább! – bátorította őket az unikornis.
A fényhintó újra felemelkedett, most már három utassal. Hirtelen sötét felhők borultak az égre, és a hintó egy varázslatos csillagösvényen találta magát. – Nem kell félni – mondta Csillagszín –, ez a fényhintó minden akadályon átsegít minket, ha összetartunk.
Az úton hatalmas, mogorva szélvihar próbálta eltaszítani őket, de a kis nyuszik összebújtak, és bátorságot merítettek egymásból. Az unikornis csengő hangon így szólt: – Ha együtt maradunk, senki nem árthat nekünk!
A csillagösvényen végül megpillantották a másik két elveszett nyuszit, akik egy óriási gombakalap alatt reszkettek. – Gyertek, drágáim, a testvéreitek már várnak titeket! – szólt hozzájuk Csillagszín.
Mindannyian felültek a fényhintóra, és immár öten suhantak vissza a tisztás felé. Útközben Csillagszín mesélt nekik arról, milyen fontos a szeretet, a türelem és a segítségnyújtás. – Az igazi varázslat a szívünkben lakik – mondta. – Ha jóságot viszünk a világba, minden sötétség világossá válik körülöttünk.
A fényhintó puhán landolt a tisztáson. A kis nyuszik boldogan ölelték meg egymást, és Csillagszínt is hálásan körülugrálták. – Köszönjük, hogy segítettél, és megmutattad, mennyire fontos a szeretet és az összetartás – mondták.
Csillagszín elmosolyodott, és így felelt: – Azért vagyunk itt, hogy szeressük egymást, és jót tegyünk, amikor csak tudunk. Ha így tesztek, sosem lesztek egyedül a világban.
A nap lassan lebukott a dombok mögött, s a tisztáson halkan világított a fényhintó utolsó sugara. A kis nyuszik hazatértek családjukhoz, Csillagszín pedig boldogan figyelte, ahogy eltűnnek a fák között, tudva, hogy jósága új barátokat és boldog szíveket hagyott maga mögött.
Így hát, kedves gyerekek, mindig emlékezzetek: a szeretet, a bátorság és a jóság csodákat tehet. Néha egy fényhintó is segíthet, de az igazi varázslat bennetek rejlik.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
