A lustaság bajnoka: Ki is volt ez a manó valójában?
Egyszer volt, hol nem volt, a kerek erdő közepén élt egy aprócska manó. Úgy hívták, hogy Pipacs. Pipacs nem volt hétköznapi manó, hiszen volt egy különleges tulajdonsága: ő volt a lustaság bajnoka! Amíg a többi manó reggelente vidáman szaladt dolgozni, Pipacs inkább az ágyában heverészett, és nagyokat álmodozott.
A manóházikó ablakából nézegette a mezőn sürgölődő barátait, akik szorgalmasan gyűjtögették a mogyorót, javítgatták a manóhidakat vagy virágot ültettek. Pipacs azonban úgy gondolta, hogy a munka csak fárasztó, és sokkal jobb, ha az ember – vagyis a manó – pihen egy kicsit többet.
Az első nap a munkahelyen – kezdeti kudarcok
Egy nap aztán eljött az idő, amikor a manók főnöke, Zsurló bácsi, Pipacsot is beosztotta a heti virágszállító csapathoz. – Pipacs, ma veled együtt lesz teljes a brigád! – mondta kedvesen Zsurló bácsi. Pipacs csak sóhajtott, de nem akart szólni, nehogy megsértse a többieket.
A munka azonban nem ment könnyen. Pipacs folyton elálmodozott, lemaradt a többiektől, és amikor virágot kellett volna szednie, inkább leült egy bokor alá pihenni. A többiek észrevették, hogy Pipacs nem segít, és bizony egyre több morgolódás hallatszott.
– Pipacs, hol vagy már? – kiáltotta Lili, a legszorgalmasabb manólány. – Segíts nekünk, különben sosem végzünk időben!
– Mindjárt, csak egy picit még pihenek – felelte halkan Pipacs, bár a lelke mélyén tudta, hogy nem így kellene viselkednie.
Miért nem szeretett dolgozni a kis manó?
Aznap este Pipacs szomorúan kullogott haza. Érezte, hogy a többiek csalódottak voltak benne. Nem értette, miért olyan nehéz neki dolgozni, amikor mások olyan könnyedén végzik el a feladataikat. Otthon a tükör előtt állt, és így szólt magához: – Miért vagyok én ilyen lusta? Talán, mert félek, hogy nem leszek elég ügyes?
Pipacs rádöbbent, hogy nem is igazán a munka volt az, amit nem szeretett, hanem attól félt, hogy elrontja, vagy kinevetik, ha ügyetlenkedik. Ezért inkább nem csinált semmit, csak hogy ne érje csalódás.
A manó és a falu: konfliktusok és megoldások
Másnap a faluban nagy sürgés-forgás volt. A manók egy óriási virágszívet akartak építeni a falu közepén, hogy meglepjék a szomszédos tündéreket. Pipacs is ott álldogált a többiek között. Lili odalépett hozzá, és így szólt: – Gyere, Pipacs, segítenél nekem elrendezni a szirmokat? Egyedül nagyon nehéz.
Pipacs bólintott, és félve, de Lili mellé állt. Eleinte remegett a keze, de Lili bátorító mosolya elűzte a félelmét. Együtt egyre szebb virágrészeket raktak ki. Pipacs egy pillanatra elfelejtette, hogy lusta volt, mert most örült, hogy valaki számít rá, és együtt dolgoznak.
Közben a többi manó is odajött, és egyre több barátságos szóval segítették Pipacsot. Amikor végeztek, az egész falu csodálta a hatalmas virágszívet. A tündérek is mosolyogva csodálták meg, és mindenki Pipacsnak is köszönetet mondott.
Végül minden jóra fordul: a manó nagy tanulsága
Aznap este Pipacs boldogan feküdt le. Rájött, hogy a munka nem is olyan ijesztő, ha összefognak és segítik egymást. Másnap már ő kérdezte: – Miben segíthetek, Lili? Rakjunk még egy virágszívet?
Lili nevetve bólintott. A manók pedig örültek, hogy Pipacs is a csapat része lett. Onnantól kezdve Pipacs már nem a lustaság bajnoka volt, hanem a barátságé és a segítőkészségé.
Így volt, úgy volt, talán igaz se volt. De abban biztosak lehetünk, hogy a szeretet, a bátorság és az összefogás mindig segít túllépni a félelmeinken, és jó érzéssel tölti el a szívünket!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
