Volt egyszer, messze északon, ahol a hó sosem olvad el, egy kis házikó, benne a Mikulás és szorgos manói dolgoztak az év minden napján. Ahogy közeledett a tél, a Mikulás műhelye megtelt gyermekek leveleivel, mindenféle kívánságokkal és rajzokkal. Egyik reggel, amikor a Mikulás piros kabátját felvette, hogy a konyhába induljon, hirtelen egy manó, Lili, izgatottan szaladt hozzá.
– Mikulás bácsi, valami furcsa történt! – suttogta Lili a Mikulás fülébe. – Egy levél hiányzik a nagy kosárból. Tegnap még biztosan ott volt, emlékszem rá, keresztes mintás díszítőszalag volt rajta.
A Mikulás megsimogatta hosszú, fehér szakállát. – Hmm, ez igazán különös. Egy levél sem veszhet el, minden gyerek levele fontos! Nézzük meg együtt még egyszer! – mondta, és a manókkal átnézték a papírokat, de a kisfiú, Marci levele sehol sem volt.
Távol, egy kis faluban, Marci izgatottan nézegette az ablakot. Minden évben írt levelet a Mikulásnak, de idén valami mást kért. Nem játékot, hanem azt, hogy a kiscicája, Cirmos, meggyógyuljon, aki beteg lett. Marci nagyon várta, hogy a Mikulás válaszoljon, de napok teltek el, és nem érkezett semmi üzenet. Szülei próbálták megvigasztalni, de Marci szíve csalódottan dobogott.
– Anyu, lehet, hogy a Mikulás nem is olvasta el a levelem? – kérdezte szomorúan.
– Biztos vagyok benne, hogy a Mikulás minden levelet elolvas, csak sok dolga van ilyenkor – mondta mosolyogva az anyukája.
Közben a Mikulás műhelyében a manók igazi nyomozásba kezdtek. Pipacs, a legfiatalabb manó, egy nagyítóval vizsgálta át a padlót, hátha leesett a levél. Lili a könyvespolc mögé nézett, míg Brúnó, a legbátrabb manó, kimászott a hóba, hátha a szél kicsempészte az ajtón.
– Nézzük meg a postazsákot is! – javasolta Lili.
Óvatosan kiborították a zsákot, de csak diók és fahéjrúd gurultak ki belőle. Már-már feladták a keresést, amikor a Mikulás halkan megszólalt.
– Emlékszem, tegnap este egy apró szánkó megállt a ház előtt, talán a Hóbagoly postás hozott valamit, vagy vitt el valamit véletlenül?
A manók szemében remény csillant. Brúnó azonnal a Hóbagoly kunyhója felé vette az irányt, miközben a Mikulás felvette bundáját és elindult utána. Az erdő mélyén, a hóbagoly fészke alatt egy halom levelet találtak, köztük egy szép, keresztes szalaggal átkötöttet is.
– Ez Marci levele! – kiáltotta boldogan Lili.
A Mikulás óvatosan kibontotta, elolvasta a kívánságot, majd elmosolyodott. – Ez igazán különleges kérés. Nem játékot kér, hanem szeretetet és gyógyulást kíván a kiscicájának.
Visszasiettek a műhelybe, ahol a Mikulás gyorsan válaszolt a levélre. Írt egy kedves üzenetet Marcinak, és tett mellé egy kis csomagot is, benne egy varázslatos, piros szalagot. A szalag különleges volt: aki a beteg cicára köti, az érezni fogja, hogy szeretet és remény veszi körül.
Még aznap este, csilingelő szánján a Mikulás eljuttatta a választ Marcinak. A kisfiú álmos szemekkel bontotta ki a csomagot, és amikor meglátta a piros szalagot, boldogan ölelte magához a cicáját.
– Köszönöm, Mikulás! – suttogta meghatottan.
Másnap reggel Cirmos, mintha már jobban is lett volna, dorombolva bújt Marci ölébe. Marci szívét melegség járta át, tudta, hogy a Mikulás nem csak a játékokat, hanem a szeretetet és a gondoskodást is elhozza az embereknek.
A Mikulás műhelyében pedig mindenki örült, hogy megoldódott a rejtély, és a levél célba ért. A manók összenevettek, és megfogadták, hogy a következő évben még jobban vigyáznak minden levélre.
Így volt, igaz volt, vagy talán mégsem, de ez egy ilyen mese volt! Mert a szeretet, a gondoskodás és a jóság minden csodát képes elérni, még ha néha egy levél el is téved útközben.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
