Egy kíváncsi cica kalandos mindennapjai
Volt egyszer egy apró, puha szőrű cica, akit Misinek hívtak. Misit mindenki szerette, mert kedves volt, játékos, és mindig dorombolt, amikor valaki megsimogatta. Gazdája, Anna, nagyon vigyázott rá, de Misi cicát valami mindig hajtotta: a kíváncsisága. Ez a kíváncsiság vezette el őt sok kalandra, de néha bizony bajba is keveredett miatta.
Egy délután Anna így szólt a cicához:
– Misi, maradj a ház körül, nehogy megint eltévedj!
De Misi csak dorombolt, és egy nagyot nyújtózott. Nem akart rosszalkodni, egyszerűen csak mindig új dolgokat szeretett volna felfedezni.
Miért tévedt el mindig a kis kedvenc?
Misi cica minden bokor alá bekukucskált, minden virágot megszagolt, és minden zümmögő bogarat meg akart vizsgálni. Olyan volt, mint egy kis felfedező, aki nem ismer határokat. Néha annyira belefeledkezett a játékba, hogy észre sem vette, mennyire eltávolodott a háztól.
Egy reggel, amikor a nap sugarai aranyszínűre festették a kertet, Misi különösen kíváncsi lett. „Mi lehet a kerítés túloldalán?” – gondolta. Elindult hát, hogy kiderítse, mi rejtőzik ott.
Az első nagy kaland: a kert felfedezése
Átbújt a kerítés alatt, és egy teljesen ismeretlen világba csöppent. A fű magasabb volt, mint ő maga, és a fák között madarak csicsergése hallatszott. Egy sünit is látott, aki sietve húzódott be egy bokor alá.
Misi odakiáltott neki:
– Szia, Sünike! Tudod, merre van az otthonom?
A süni csak mordult egyet:
– Én mindig csak erre szoktam menni, de ha sokáig mész balra, talán megtalálod a házadat.
Misi elindult balra, de hamarosan egy patakhoz ért, ahol egy vígan ugrándozó béka ült a kövön.
– Kedves Béka, tudod, hogyan juthatok haza Annához? – kérdezte Misi.
A béka vidáman válaszolt:
– Ugrálj velem át a patakon, és ott nézz körül, lehet, hogy meglátod a házatokat!
Misi óvatosan átlépegetett a köveken, de egy pillanatra megcsúszott, és a mancsát megáztatta. Nevetve szaladt tovább, de a házat még mindig nem látta.
Barátok és segítők az eltévedt cica útján
Ahogy Misi haladt, egy aranyos kiskutya bukkant fel előtte, aki farkát csóválva mutatkozott be:
– Szia, Misi vagyok, és eltévedtem.
– Én Zsömi vagyok – válaszolta a kiskutya –, és szívesen segítek neked hazatalálni.
Zsömi vezette, és közben mesélt neki arról, milyen jó dolog, ha valaki tud segíteni a másiknak.
– Tudod, néha én is eltévedek – mondta Zsömi –, de mindig akad valaki, aki segít nekem.
Misi egyre bátrabb lett, és megtanulta, hogy nem kell félni kérdezni vagy segítséget kérni. Útközben egy öreg teknős is találkozott velük.
– Hová igyekeztek, fiatalok? – kérdezte.
– Haza, Annához – válaszolták egyszerre.
A teknős lassan előrement, és így szólt:
– Tudom, hol laktok, kövessetek bátran!
Végül hazatalált: tanulságok a sok kalandból
Hosszú út után végre Misi meglátta a házat. Anna éppen a kapuban állt, és aggódva kereste kedvencét. Amikor meglátta Misit, nagyon örült, és szorosan magához ölelte.
– Ó, Misi, mennyire hiányoztál! – mondta boldogan.
Misi dorombolva bújt Anna karjába, és elmesélte neki az összes kalandját, az új barátairól és arról, mennyit tanult a kedvességről és a segítőkészségről.
Anna megsimogatta, és így szólt:
– Látod, mindig vannak jó barátok, akik segítenek, ha bajba kerülsz. És te is segíthetsz másokon!
Így Misi a sok kaland után megtanulta, hogy a kíváncsiság jó dolog, de a szeretet és a segítőkészség még fontosabb. Azután, ha el is indult felfedezni a világot, mindig tudta, hogy szerető gazdája és barátai segítenek neki hazatalálni.
Így volt, igaz volt, vagy talán csak mese volt. De a szeretet, a barátság és a segítőkészség minden kis cica és kisgyerek életében a legfontosabb.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
