Egy különleges elefánt szokatlan édesség iránti vágya
Messze, egy meleg, zöld erdőben élt egy különleges elefánt, akit Eleknek hívtak. Elek nem volt egészen olyan, mint a többi elefánt: szerette a vicceket, szeretett játszani az oroszlánkölykökkel, és mindig kíváncsi volt minden újdonságra. Egy napon, amikor a folyóparton sétált, furcsa, ismeretlen illatot érzett a levegőben. Nem volt banán, nem volt mangó, és még csak nem is cukorfa-virág. Az illat édes volt, és valahogy nagyon hívogató. Elek egyre közelebb ment, az orrával szimatolt, és egy kis csomagocskát talált a bokor alatt. A csomagban barna, fénylő kockák sorakoztak egymás mellett.
Az első találkozás: amikor Csoki először ízlett
Elek óvatosan felemelte a csomagot, és egy apró darabot vett a barna kockából. Ízlelgette, forgatta a szájában, és egyszer csak ragyogóan felkiáltott: „Hűha! Ez valami csodálatos!” A kis csoki balzsamos édessége azonnal elvarázsolta. Ekkor jelent meg a tisztáson egy kislány, Zsófi, aki éppen az erdei iskolából tartott hazafelé. Meglepődve látta, hogy az elefánt éppen az ő csokiját majszolja. „Jaj, Elek! Azt hittem, az én csokimat megeszi valami majom!” nevetett Zsófi. Elek zavartan nézett rá, de Zsófi barátságosan megsimogatta az ormányát. „Nem baj, Elek. Ha ennyire ízlik, hozok neked máskor is egy keveset!” Az elefánt boldogan bólogatott.
Hogyan változott meg az elefánt mindennapjai?
Elek ezután még kíváncsibb lett. Minden egyes nap várta, hogy Zsófi megjelenjen egy kis csokival. A többi állat először furcsán nézett rá. „Miért érdekel téged az emberi édesség?” kérdezte tőle a majom. Elek csak így felelt: „Az íze olyan, mintha valaki mosolyt tenne a nyelvemre.” A többi elefánt is próbálta megérteni, hogy mitől olyan különleges ez a csoki, de Elek mindig csak egy picit evett belőle, és sosem felejtette el megosztani a barátaival. Egyik nap a majom is megkóstolta, és hatalmasakat nevetett tőle. „Tényleg olyan, mint egy kis boldogság!” mondta.
Barátság az emberekkel a csokinak köszönhetően
Zsófi és Elek barátsága egyre szorosabb lett. Zsófi gyakran olvasott mesét az elefántnak, vagy közösen játszottak az erdő többi lakójával. A csoki mindig csak ürügy volt, hogy együtt lehessenek, és együtt örüljenek a napnak. Egyik délután Elek így szólt Zsófihoz: „A csoki finom, de a te barátságod sokkal édesebb.” Zsófi megsimogatta a nagy fület, és azt mondta: „Azért hozok neked csokit, mert szeretlek, de a legfontosabb, hogy mindig vigyázzunk egymásra, bármilyen különbözőek is vagyunk!”
Vajon egészséges az elefánt számára a csoki?
Egy nap Elek pocakja kicsit megfájdult. Az öreg teknős, aki mindenhez értett, odatipegett hozzá, és megkérdezte: „Mit ettél mostanában, Elek?” Az elefánt bevallotta, hogy csokit kapott Zsófitól. A teknős elgondolkodott. „A csoki nagyon finom, de csak keveset szabad belőle fogyasztani, különben nem lesz jó a hasadnak.” Zsófi is aggódni kezdett. „Nem akarom, hogy bajod legyen, Elek! Ezután csak egy-egy pici kockát hozok, és inkább friss gyümölcsöt is viszek.” Elek örömmel fogadta a döntést. „A legjobb ajándék, ha együtt nevetünk és játszunk!” mondta, és mindketten megígérték, hogy vigyáznak egymásra.
Így történt, hogy az elefánt, aki megszerette a csokit, rájött: a szeretet, a barátság és az odafigyelés sokkal fontosabbak, mint bármilyen édesség. És attól a naptól kezdve Elek tudta, hogy a legnagyobb boldogság az, amikor törődhetünk egymással.
Így volt, vagy nem volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
