Holdfül egy kicsi, kíváncsi nyuszi volt, aki egy sűrű, mohos erdő szélén lakott. Mindig is arról álmodott, hogy egyszer repülhet, mint a madarak, akik reggelente csipogva suhantak el a háza felett. Egyik este, amikor a Hold különösen nagy és fényes volt, Holdfül odakinn sétálgatott, és halkan dúdolt magában.
Egyszer csak valami furcsa neszt hallott a bokrok felől. Meglepődve fordult oda, és látta, hogy egy színes cipő csillog a fűben. Ez a cipő nem volt hétköznapi: apró szárnyak nőttek ki az oldalából, és minden lépésnél picit megemelkedett a földtől.
„Micsoda különös cipő vagy te?” kérdezte Holdfül óvatosan, de kíváncsian.
A cipő halkan megszólalt: „Én vagyok a Repülő Cipő! Azért jöttem, hogy elvigyelek egy varázslatos útra az égbe.”
Holdfül szeme tágra nyílt a csodálkozástól. „De hiszen én sosem repültem még! Biztos, hogy menni fog?” A cipő kedvesen megnyugtatta: „Csak ülj belém, és bízz bennem!”
Holdfül remegő lábakkal, de annál nagyobb izgalommal belebújt a cipőbe. A cipő halkan zümmögni kezdett, majd finoman felemelkedtek a talajról.
Ahogy egyre magasabbra emelkedtek, Holdfül látta, hogy az erdő alattuk egyre kisebb lesz, a folyócska pedig ezüst szalagként kanyarog végig a fák között. A szél lágyan simogatta a bundáját, és ő boldogan nevetett.
„Ezt nézd, Repülő Cipő! Látom a mókusok házát is, olyan picinek tűnik innen fentről!” kiáltotta Holdfül.
A cipő mosolyogva válaszolt: „Az ég tele van csodákkal, csak nyisd ki a szíved és a szemed!”
Az út során Holdfül sok baráttal találkozott. Először egy kis katicabogár repült melléjük, és szólította Holdfület: „Szia, én vagyok Katica! Velem tartotok egy darabon az égben?”
„Persze, Katica, szívesen!” felelte Holdfül lelkesen.
Később egy bagoly, Öreg Szempilla is csatlakozott hozzájuk. „Ne félj, kicsi nyuszi, ha szükség van rám, mindig ott leszek melletted! Az égben néha akadnak veszélyek, de együtt mindenen átjutunk!”
Ahogy egyre tovább repültek, hirtelen sötét felhők gyűltek össze, és a szél is erősebben fújni kezdett. A cipő kissé megingott, Holdfül pedig ijedten kapaszkodott.
„Mit tegyünk most?” kérdezte aggódva.
Katica odakiáltott: „Tartsuk egymást erősen, és bízzunk a barátságban! Együtt sikerülni fog!”
Öreg Szempilla a közelben körözött, figyelte a viharfelhőket, és utat mutatott a biztonságosabb irányba. „Erre gyertek, a Hold fényénél mindig megtaláljuk a hazavezető utat!” kiáltotta.
Holdfül érezte, hogy a szíve megtelik bátorsággal. Megfogta Katica mancsát, és szorosan kapaszkodott Repülő Cipőbe. Együtt átrepültek a viharon, és hamarosan már újra tiszta, csillagos ég alatt suhantak.
„Nézd csak, ott az otthonom!” ujjongott Holdfül boldogan, amikor meglátta a kis kuckóját a fák alatt.
„Nagyon bátor voltál, Holdfül!” mondta Repülő Cipő, miközben lassan ereszkedtek lefelé.
„És köszönöm nektek is, Katica és Öreg Szempilla, nélkületek nem sikerült volna!” hajlongott Holdfül hálásan barátai felé.
A földet érve Holdfül kipattant a cipőből, és boldogan ölelte át újdonsült társait. „Ma megtanultam, hogy a bátorságom, a szeretetem és a barátságom repít igazán magasra” – mondta halkan.
Repülő Cipő még egyszer megzizzent, majd eltűnt a sűrű fűben, de Holdfül tudta, hogy amíg hisz magában és igazi barátai vannak, bármilyen kalandban helytáll.
Így történt, ahogy mesélik: Holdfül, a kíváncsi nyuszi megtanulta, hogy szeretettel, barátsággal és egy kis bátorsággal még a legnagyobb viharon is át lehet jutni. És nem is kell más, csak egy cseppnyi hit és egy repülő cipő, hogy az álmok valóra váljanak.
Így volt, úgy volt, mese volt! Talán igaz, talán nem, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
