Egy különleges szellem története: a csokigolyó nyomában
Volt egyszer egy kicsi szellem, akit úgy hívtak, hogy Pöff. Pöff nem akármilyen szellem volt: sosem ijesztgette a gyerekeket, inkább barátkozni szeretett. Egy régi, tágas padlásszobában lakott egy öreg ház tetején, de minden este leosont a kertbe, hogy meghallgassa a tücskök zenéjét és megnézze, mit játszanak a cicák.
Egy különös napon Pöff hirtelen úgy érezte, hogy valami édesre vágyik. De nem akármire! Csokigolyóra. Még sosem evett ilyet, csak hallotta a gyerekektől a játszótéren, hogy „Képzeld, ma kaptam csokigolyót uzsonnára!” Pöff kíváncsi lett, vajon mi lehet az a csokigolyó, és vajon tényleg olyan finom-e, mint ahogy mindenki mondja.
– Csak egyet szeretnék! – sóhajtotta Pöff, s aznap este elhatározta, hogy útra kel, és megkeresi a hőn áhított csokigolyót.
Miért vágyott a szellem éppen csokigolyóra?
Pöff nem ismert sem csokit, sem más édességet. A szellemeknek általában nincsenek ilyen vágyaik, ők szellőt és csillagfényt falatoznak. De Pöff más volt. Azért akart csokigolyót kóstolni, mert irigyelte a gyerekek örömét, amikor édességet kaptak. Szerette volna megérteni, miért ragyog fel az arcuk, amikor kibontanak egy doboz csokigolyót.
A padláson lakó egér, Mityó így szólt hozzá:
– Pöff, hát miért csokigolyó? Annyi finom dolog van a világon: sajt, dió, morzsa!
– Nem tudom, Mityó – felelte Pöff elgondolkodva –, de a csokigolyó talán boldoggá tesz, mint a gyerekeket.
Az első próbálkozások: akadályok és meglepetések
Először a kamrában keresgélt, hátha talál ott valamit. De csak lisztet, cukrot meg régi lekvárosüvegeket talált. Aztán elosont a szomszéd konyhába, ahol éppen egy születésnapi tortát díszítettek. Pöff óvatosan beleszimatolt a levegőbe.
– Hahó, te ki vagy? – kérdezte hirtelen egy kíváncsi kisfiú, Peti.
Pöff összerezzent, de aztán előbújt a sarokból.
– Szellem vagyok, csokigolyót keresek – vallotta be bátortalanul.
– Nálunk most nincs csokigolyó, csak torta – mondta Peti. – De ha akarsz, segítek megkeresni!
Pöff örült, hogy nem ijedtek meg tőle, és hirtelen bátorsága is lett.
Segítők és barátok: ki állt a szellem mellé?
Másnap Peti és Pöff együtt indultak csokigolyó-vadászatra. Útközben csatlakozott hozzájuk Léna, Peti húga, aki mindig vidám volt és nagyon szerette a rejtélyeket. Sétáltak a cukrászdáig, ahol a kirakatban fényesen csillogtak a csokigolyók.
– Nézd csak, ott vannak! – kiáltott fel Léna.
De amikor bementek, a cukrász szomorúan mondta:
– Sajnos az utolsó csokigolyót épp most vitte el valaki. Holnapra lesz újra!
Pöff kicsit csalódott lett, de Peti megfogta a kezét (vagyis, ott ahol a keze lehetett volna), és azt mondta:
– Ne szomorkodj, mindig van más lehetőség!
Útközben egy idős néni szólt utánuk:
– Keresitek a csokigolyót? Az én unokám születésnapjára sütök, van egy-két maradék golyócskám. Nem kértek?
Pöff szemei (ha lettek volna) tágra nyíltak. Alig hitte el, hogy ilyen kedvesek az emberek.
Végül megtalálta: a csokigolyó boldogsága
A parkban leültek, Pöff óvatosan kézbe vette a puha csokigolyót, és megkóstolta. Az íze édes volt és varázslatos, de a szíve attól lett igazán meleg, hogy ennyi barátra talált. Együtt nevettek, meséltek, és Pöff rájött, hogy a csokigolyónál is fontosabb a szeretet, a barátság és a kedvesség.
– Köszönöm, hogy segítettetek! – mondta Pöff boldogan. – Most már tudom, hogy a csokigolyó finom, de a barátok még annál is fontosabbak.
Peti rámosolygott:
– Mindig örülünk, ha együtt keresünk valamit, még ha csak egy csokigolyó is az.
Így lett a kis szellemnek sok barátja, és többé már nem csak csokigolyóra vágyott, hanem együtt töltött vidám pillanatokra.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz, talán nem, de szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
