Egyszer réges-régen, egy kicsiny faluban, ahol a zöld réteken százszorszépek integettek, és a patak halkan csordogált a fű között, fészkelt egy fecskecsalád a templom tornyában. Egy napon, amikor a Nap első sugarai aranyszínűvé festették a világot, egy különleges kis fecske bújt ki a tojásból. Kicsi volt és még csupasz, de a szemében valami különleges csillogás lakott. A nevét Csillagfénynek adták.
Ahogy teltek a napok, Csillagfény tollai megerősödtek, és kíváncsisága egyre nőtt. Minden este, amikor a nap lebukott a dombok mögé, felnézett az égre, és arról álmodott, hogy egyszer elrepül a csillagokig. „Mama, szerinted el lehet repülni a csillagokhoz?” kérdezte egy este.
„Ó, drága kicsikém,” válaszolta az anyukája, „a csillagok nagyon messze vannak, de álmodni mindig jó. Az álmok szárnyakat adnak.”
Csillagfény ekkor elhatározta, hogy egyszer megpróbálja elérni a csillagokat.
Elérkezett az ősz, a fecskék gyülekezni kezdtek, hogy hosszú útra induljanak melegebb vidékekre. Csillagfény szíve izgatottan dobogott. „Most eljött az én időm!” gondolta. A fecskék szárnyra kaptak, és vidám csiviteléssel vágtak neki a végtelen égboltnak.
Utazás közben Csillagfény elámult a világ szépségén. Látta a magas hegyeket, az üde völgyeket, és a tenger csillanó hullámait. Sok madárral találkozott az úton, akik mind meséltek neki valamit a világról.
Egy este, amikor a nap már lebukott, és az eget csillagok ezrei világították be, Csillagfény egyedül repült tovább. „Szeretném megérinteni azt a fényes csillagot!” gondolta. Hirtelen egy bagoly suhant el mellette. „Hová tartasz ilyen elszántan?” kérdezte mély hangon.
„A csillagokhoz repülök!” felelte bátor hangon Csillagfény.
„Nagy bátorság kell ehhez, kis fecske,” mondta a bagoly, „de ne feledd, néha az is csoda, ami itt van körülötted.”
Csillagfény folytatta útját, de közben elgondolkodott a bagoly szavain. Az égen egyszer csak felbukkant egy másik fecske, akit Hajnalkának hívtak. „Gyere, játssz velem!” hívta vidáman Csillagfényt.
Játszottak, kergetőztek a felhők között, és közben sok mindent tanultak egymástól. Hajnalkától megtanulta, hogy milyen jó érzés megosztani a boldogságot, és hogy a barátság igazi kincs, amit érdemes őrizni.
Az éjszaka közeledtével, Csillagfény ismét felnézett a csillagokra, amik elérhetetlennek tűntek. „Hajnalkám, szerinted tényleg eljuthatok oda?” kérdezte.
„Talán nem úgy, ahogy elképzelted,” felelte Hajnalk, „de amikor szeretettel vagyunk mások iránt, a szívünkben fény gyullad, és az elér a csillagokig is.”
Csillagfény ekkor rájött, hogy a legfényesebb csillagokat nem az égen, hanem az emberek és állatok szívében kell keresni. Megköszönte Hajnalkának a barátságot, és ígérte, mindig segíteni fog másokon.
Mire visszaért a faluba, a többiek csodálkozva néztek rá. Mesélte, milyen messzire repült, milyen barátokat szerzett, és milyen bölcsességet tanult. „A legnagyobb csoda az, ha jószívűek vagyunk egymáshoz,” mondta boldogan.
Azóta, ha a falu gyerekei este felnéznek a csillagos égre, mindig keresik Csillagfényt, a különleges fecskét, aki azt tanította nekik: szeretet és jóság szárnyán messzebbre juthatunk, mint el tudnánk képzelni.
Így volt, így nem volt, talán igaz sem volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
