Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, egy varázslatos erdő mélyén élt egy aprócska tündér. Mindenki csak Álomkának hívta, mert kicsi korától kezdve mindig álmodozott. Amikor a többi tündér fürgén repkedett a harmatcseppek között, Álomka egy puha, mohás ágon üldögélt, és csukott szemmel szőtte színes álmait.
Álomka nem volt olyan, mint a többi tündér. Születése pillanatától kezdve különleges fény ragyogott körülötte, ami minden éjjel még erősebb lett. Anyukája sokszor simogatta meg haját, amikor elaludt.
„Mit álmodtál most, kicsi Álomka?” kérdezte tőle egy este.
„Olyan csodás dolgokat, anyu! Repültem az égben, a csillagok között, és beszélgettem a Hold tündérével. Ő azt mondta, az álmok mindent lehetővé tesznek!” felelte Álomka, szemeiben csillogó reménnyel.
Ahogy Álomka cseperedett, különös dolog történt: álmaiban egyre többször egy titokzatos, fényes kapuhoz érkezett. Ez a kapu volt az Álmok Birodalmának bejárata. Egy éjjel, amikor a szél lágyan susogott, Álomka átlépett a kapun. Ott mindent színes felhők, csilingelő harangvirágok és ragyogó pillangók vettek körül. Egy aranyszőrű mókus ugrott elé.
„Üdvözöllek, álmodó tündér! Régóta várunk rád. Itt minden álom valóra válik, de vigyázz, az álmodásnak ára van!”
Álomka körbenézett és csodálkozva suttogta: „De hát mi baj lehet abból, ha mindig csak álmodunk?”
A mókus titokzatosan mosolygott, majd eltűnt egy szivárványhíd mögött. Álomka tovább sétált és egy csapat kék sárkánygyíkot pillantott meg, akik vidáman játszottak. Megszólította őket:
„Ti is mindig itt álmodoztok?”
Az egyik kicsi gyík megszólalt: „Igen, mert az álmokban sosem fáj semmi, és minden nap új kaland kezdődik. De egyszer majd választanod kell: vagy örökké álmodsz, vagy visszatérsz az igazi világba, ahol néha szomorúság is van, de ott a szeretet is.”
Álomka elgondolkodott. Vajon tényleg jobb mindig csak álmodni? Vagy a pillangók és a barátok ölelése, a napfény melege csakis akkor igazi, ha ébren éli át? Az Álmok Birodalmában minden gyönyörű volt, de valami hiányzott: a kedvesek nevetése, a barátokkal töltött idő, az igazi ölelés.
Egy este egy bölcs bagoly suhant le mellette. „Álomka, minden tündér szíve tudja, mi a helyes. Az álmok színesek, de akkor a legszebbek, ha ébren is tudsz szeretni, segíteni, jónak lenni. A valódi világban is tehetsz csodát, ha a szívedben álmodsz tovább!”
Álomka szemei könnybe lábadtak. Megértette, hogy a legszebb álom az, amit ébren valósít meg mások boldogságáért. Elbúcsúzott az Álmok Birodalmától, bár fájt szíve az elválásért, de tudta, hogy választania kell.
Másnap reggel, amikor kinyitotta a szemét a harmatos fű között, körülötte ott ültek a barátai.
„Álomka, miről álmodtál most?” kérdezte egy kis tücsök.
„Képzeljétek, legszebb álmomban együtt játszottunk, nevettünk, és segítettünk egymásnak. Rájöttem, hogy az a legjobb álom, amit ébren élhetek meg veletek!” mondta boldogan.
A tündér ettől a naptól kezdve nem csak álmodott, hanem mindennap segített, szeretett, ölelt és nevetett a barátaival. Álmokat szőtt, de már tudta, hogy az igazi varázslat abban rejlik, amit ébren adni tud másoknak.
Így történt, hogy Álomka megtanult ébren is álmodni – és adni másoknak szeretetet, jóságot, segítséget.
Hát így volt, igaz is volt, mese is volt, talán sose volt. Aki pedig jót tesz, szeret, és nem csak álmában gondol másokra, boldog tündér lehet, akár Álomka!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
