A sűrű, zöld erdő mélyén élt egy pici manó, akit Zsöminek hívtak. Zsömi egy kereklevelű hóviráglevél alatt lakott, ott volt az otthona, amit apró kövecskék, tobozok és mohával bélelt ágak díszítettek. Minden reggel, amikor az első napsugár végigsimította az erdő apró lakóit, Zsömi kipattant az ágyából, és kíváncsisággal telve indult felfedezni a környéket.
Az erdőben mindenki szerette Zsömit, mert mindig mosolygott, segített, ahol tudott, és sosem bántott senkit. Zsömi számára az erdő tele volt csodákkal: tarka pillangók repkedtek, apró bogarak bújtak meg a fűszálak között, és a magas fák lombjai susogtak, mintha titkokat mesélnének.
Egy nap azonban Zsömi valami egészen különöset vett észre. A kedvenc kövén üldögélve halkan dúdolgatott, amikor egy fényes, csillogó pötty jelent meg előtte. Olyan volt, mintha egy apró csillag pottyant volna az égből. Zsömi odalépett a fénypöttyhöz, és ahogy megérintette, hirtelen melegséget érzett az ujjában.
„Vajon mi lehet ez?” – suttogta Zsömi, és kíváncsian nézte, ahogy a pötty táncol a levegőben.
Ekkor halkan megszólalt egy hang: „Ez a varázslat fénye, Zsömi. Csak az látja, aki igazán jó szívű.” Zsömi meglepetten körbenézett, de senkit sem látott.
„Ki vagy te?” – kérdezte óvatosan.
„Én vagyok az erdő szelleme,” jött a válasz, „és szeretném, ha kipróbálnád az első varázslatodat.”
Zsömi szíve izgatottan dobbant. „De hát én még sosem varázsoltam! Hogyan is kezdjek hozzá?”
Az erdő szelleme mosolygott: „Csak gondolj valami kedvesre, és mondd ki hangosan a kívánságodat.”
Zsömi becsukta a szemét, mély levegőt vett, és így szólt: „Bárcsak segíthetnék a barátaimnak!”
Abban a pillanatban, ahogy kimondta, a fényes pötty megremegett, majd apró szikrákat szórva eltűnt. Zsömi először azt hitte, semmi sem történt, ám ekkor meghallott egy halk sírást a közelből.
Elindult a hang irányába, és meglátta Mókust, aki elveszítette a dióját a bokorban. Zsömi gyorsan odaszaladt.
„Mi történt, Mókus?” – kérdezte aggódva.
„Eltűnt a dióm, és nem találom sehol!” – mondta szomorúan Mókus.
Zsömi gondolkodott egy pillanatig, majd eszébe jutott a varázslat. „Talán most segíthetek!” – mondta magabiztosan. Kezét óvatosan a bokor fölé tette, és halkan suttogott: „Kedves dió, mutasd meg magad!”
A bokor levelei megmozdultak, és a dió előgurult Zsömi lábához. Mókus boldogan felkiáltott: „Ez csodálatos volt, Zsömi! Hogy csináltad?”
Zsömi büszkén elmesélte, hogy az erdő szelleme segített neki, és most először varázsolt. De a varázslat nem mindig sikerült elsőre. Másnap például Süninek akart segíteni összegyűjteni a lehullott leveleket, de véletlenül a levelek a levegőbe röppentek, és mind Sünire szálltak.
„Jaj, Zsömi, most minden levél a hátamon van!” – nevetett Sünike.
Zsömi is nevetett, és megfogadta, hogy még sokat kell tanulnia, mielőtt igazi varázsló lesz. Szerencsére barátai mindig ott voltak mellette, bátorították és segítették, ha valami nem sikerült.
„Nem baj, Zsömi,” mondta Nyuszi, „a varázslat gyakorlással lesz egyre jobb. És a legfontosabb, hogy jót akarsz tenni.”
Zsömi napról napra ügyesebb lett. Egyre jobban mentek neki a varázslatok: segített a virágoknak kinyílni, a madárfiókáknak megtalálni a fészküket, vagy a fáradt méhecskéknek virágról virágra repülni.
Egy nap Zsömi megállt, és körbenézett az erdőn. Érezte, hogy a szíve tele van szeretettel, és büszke volt arra, amit elért.
„Köszönöm, hogy velem vagytok!” – mondta a barátainak. „Nélkületek nem tanultam volna meg varázsolni.”
A kaland megtanította Zsöminek, hogy a varázslat nem csak bűvös szavakból vagy fényes csillagokból áll, hanem abból is, hogy jót akarunk tenni másokkal, segítünk, ahol tudunk, és mindig szeretettel fordulunk a barátainkhoz.
Zsömi új álma az lett, hogy még több jót tegyen az erdő lakóival, és megtanuljon még szebb, még hasznosabb varázslatokat. Tudta, hogy néha hibázik, de barátai mindig segítenek neki, és együtt minden akadályon átjutnak.
Így történt, hogy a kis manó első varázslata nemcsak az erdőt, hanem Zsömi szívét is megváltoztatta, és minden nap újabb csodák vártak rá.
Így volt, igaz is lehetett volna, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
