Mikulás szánjának eltört kereke
Egy hideg, de csillogó téli reggelen Mikulás már korán felébredt. Kint hópelyhek táncoltak a levegőben, mintha csak maguk is ünnepelni akarnának. Mikulás nagy piros köpenyét magára öltötte, s miközben a szakállát simogatta, így szólt:
– Itt az idő, kezdjük a nagy készülődést! Ma este sok-sok kisgyerek várja majd az ajándékokat.
A manók már sürögtek-forogtak az ajándékcsomagoló műhelyben. Színes papírba burkolták a játékokat, szalagot kötöttek a dobozokra, meg aztán mindenki izgatottan dúdolgatta a kedvenc karácsonyi dallamát.
Rudi, a legkedvesebb rénszarvas, izgatottan toporgott a szán mellett. Figyelte, ahogy Mikulás ellenőrzi a hosszú listáját, majd felpakolták az utolsó ajándékot is a szánra. A manók vidáman integettek, és kiáltották:
– Jó utat, Mikulás!
Mikulás beült a szánba, megrázta a csengőit, és már indult volna is, amikor egyszer csak furcsa hangot hallott. A szán oldaláról valami recsegő-ropogó zaj hallatszott, majd egy nagy reccsenéssel a bal oldali kerék eltörött, és a szán ferdén megdőlt.
– Jaj nekem, gyerekek! – kiáltott Mikulás. – Eltört a szánom kereke! Most hogyan jutok el hozzátok?
A manók azonnal odaszaladtak, Rudi is aggodalmasan szimatolt a törött kerék körül.
– Ne keseredj el, Mikulás! – szólt egy pöttöm manó, Rozmaring. – Mi segítünk megjavítani!
A kis manók gyorsan előkeresték a szerszámokat, de a régi szánkereket sosem volt könnyű megszerelni. Az egyik manó megvakarta a fejét.
– Lehet, hogy kellene egy új kerék! De ilyet csak az erdő mélyén, a Százéves Fenyő alatt találnánk.
A rénszarvasok összenéztek.
– Mi elmegyünk érte! – rikkantotta Rudi, és már száguldottak is a havas erdőbe, hogy megkeressék a különleges, faágakból készült csodakereket.
Közben Mikulás és a manók próbáltak mindenféle trükköt, ragasztást, kötözést, de a kerék sehogy sem akart helyrejönni. Egyre aggódóbbak lettek, hiszen odakint lassan sötétedett.
Nem telt bele sok idő, Rudi és cimborái visszatértek, patáik között egy szép, csillogó faág-kerékkel.
– Itt a megoldás! – kiáltotta Rudi.
A manók izgatottan dolgoztak együtt. Egyikük tartotta a szánt, másikuk a kereket illesztette be, harmadikuk csavarozott. Mikulás közben biztatta őket:
– Ügyesek vagytok, gyerekek! Látjátok, együtt mindent meg tudunk oldani.
Végül nagy nehezen a kerék a helyére került. A szán újra egyenesen állt, mintha mi sem történt volna. Az ajándékok a helyükön sorakoztak, a rénszarvasok újra befogva várták a parancsot.
Mikulás felült a szánra, körbenézett az arcokra.
– Nélkületek ma este nem indulhatnék útnak. Köszönöm nektek a segítséget!
A manók egymásra mosolyogtak, és Rudi büszkén húzta ki magát.
– Segíteni mindig jó! – mondta Rozmaring manó. – Különösen, ha barátainkon segíthetünk.
Mikulás megrázta a csengőket, a szán lendületesen megindult a havas éjszakában. Az égbolton csillagok táncoltak, és mindenki szívét melegség töltötte el, hogy együtt sikerült megoldaniuk a bajt.
Aznap este minden kisgyerekhez időben érkeztek az ajándékok. Mikulás fáradtan, de boldogan tért vissza az Északi-sarkra, és még sokáig mesélte a manóknak, hogyan mentették meg a karácsonyt.
Így történt, ahogy volt, lehet, hogy igaz is volt, lehet, hogy csak mese: de a szeretet és az összefogás csodákra képes!
A mese tanulsága, hogy ha bajba kerülünk, mindig segíthetünk egymásnak, és együtt a lehetetlent is le tudjuk győzni. Szeretettel, türelemmel és összefogással minden akadályt le lehet küzdeni!
Így volt, úgy volt, lehet, hogy igaz, lehet, hogy csak mese, de jó hinni benne!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
