Egy különleges kutya kalandja kezdődik
Volt egyszer egy kisváros szélén egy kedves barna kutya, akit Samunak hívtak. Samu nem volt különleges se a színe, se a farka hossza miatt, de olyan nagy szíve volt, hogy a fél falut magához tudta volna ölelni vele. Minden reggel, ahogy a nap első sugarai átbújtak a redőnyök résein, Samu boldogan indult gazdájával, Emmával sétálni.
Egyik reggel azonban valami csodálatos történt. A hosszú eső után szivárvány tűnt fel az égen, épp a templomtorony felett, és Samu úgy érezte, hogy neki ott van dolga. „Emma, nézd csak, milyen szép! Szerinted mi van a végén?” kérdezte Samu, már amennyire egy kutya tud kérdezni. Emma nevetett, megsimogatta a fejét, és azt mondta: „Talán egy nagy csoki csont, vagy egy kincsesláda tele játékokkal!” Samu szeme felcsillant, és elhatározta, hogy megtalálja a szivárvány végét.
Az első nyomok a szivárvány felé vezetnek
Samu óvatosan elindult a mező felé, ahová a szivárvány látszólag leért. Útközben találkozott Pankával, a mókás kis sünivel, aki épp a pocsolyában fürdött. „Szia Panka, nem láttad, merre van a szivárvány vége?” kérdezte Samu. Panka megpörgette magát, majd így felelt: „Sosem láttam, hogy valaki igazán odaért volna, de azt mondják, ott teljesülhetnek a kívánságok!”
„Ez csodás lenne!” kiáltotta Samu, és lelkesen tovább szaladt. A mezőn fújt a szél, a madarak daloltak, de a szivárvány mintha mindig messzebb és messzebb lett volna. Samu azonban nem adta fel.
Barátságok és akadályok az úton
Az út során Samu eljutott a patakhoz, ahol egy régi barátja, Lili, a kacsahölgy úszkált. „Lili, segítenél átkelni a vízen? A szivárványt keresem!” kérte Samu. Lili barátságosan bólogatott, majd a hátára vette Samut, és átkelt vele a túlpartra. „Köszönöm, Lili! Igazán jó barát vagy!” mondta Samu, és hálásan összedörgölte orrát Lili tollával.
Továbbhaladva egy bozótoson kellett átvágnia, ahol egy nagyobb kutya, Brúnó állta útját. „Mit keresel itt, kisöreg?” morgott Brúnó. Samu összeszedte minden bátorságát: „A szivárványt keresem, és szeretném tudni, mi van a végén! Nem bántani jöttem senkit.” Brúnó elmosolyodott, és félreállt. „Rég nem láttam ilyen bátor kutyát! Sok szerencsét kívánok neked.”
A szivárvány legendájának nyomában
Ahogy Samu haladt előre, egyre több állattal találkozott. Mindegyikük mesélt egy-egy történetet arról, hogy mit is jelent a szivárvány. Volt, aki szerint varázserő lakozik benne, más szerint a szeretet színei azok, amik láthatók benne. Samu elgondolkodott: lehet, hogy a szivárvány nem is egy hely, hanem érzés?
Egy öreg bagoly ülte a tölgyfa ágán, és így szólt: „Samu, a szivárvány ott van, ahol a legnagyobb szeretet lakozik. De ha tovább kutatsz, talán még nagyobb csodát találsz.” Samu hálásan biccentett, és egyre jobban érezte, hogy nemcsak keres valamit, hanem közben rengeteg jóbarátra tesz szert.
Megérkezés és a csoda felfedezése
Végül Samu megérkezett egy rétre, ahol a szivárvány színei leértek a földre. Nem talált ott aranyat, se csontot, de a színek között játszott a szél, és minden barátja ott volt vele. Panka, Lili, Brúnó, és még sok más állat gyűlt köré, hogy együtt nézzék a csodás fényeket.
Samu boldogan felkiáltott: „A legnagyobb kincs mégsem a szivárvány végén van, hanem a barátságban és a szeretetben!” Emma is odaért közben, megsimogatta Samut, és azt mondta: „Büszke vagyok rád, kisfiam. Igazán bátor és jó szívű kutya vagy.”
A réten mindenki együtt ünnepelt, és Samu tudta, hogy megtalálta, amit keresett: a szeretetet és a barátságot. A szivárvány is mintha táncolt volna örömében a fejük felett.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mesém! Talán igaz is, talán nem, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
