A malac, aki szerette a gyertyafényt

Minden este, amikor a nap lebukott a dombok mögött, a kis malac áhítattal figyelte a gyertyafény táncát az asztalon. A lágy fény melegétől mindig otthon érezte magát.

Esti mese gyerekeknek

A kis malac különös rajongása a fények iránt

Volt egyszer egy kedves kis malac, akit Marcinak hívtak. Marci nem volt különösebben nagy vagy erős, de ragyogó, kíváncsi szemekkel nézte a világot, mindig valami újdonságot keresett. A legjobban a fényeket szerette figyelni. Mikor hajnalban elsőként ébredt, csodálta a nap sugarait, ahogy átszűrődtek a fák lombjai között, és este, amikor mindenki aludni tért, Marci még sokáig nézelődött a sötétségben, hátha meglát valami különleges ragyogást.

Egy napon, mikor a gazda házából halvány, aranyszínű fény szökött ki az ablakon, Marci óvatosan odasomfordált. Benézett, és látta, hogy bent a konyhaasztalon gyertya ég. A láng táncolt, remegett, és gyönyörű puha fényével betöltötte a szobát. Marci szíve megtelt melegséggel. „Milyen szép! Bárcsak közelről is láthatnám!” – sóhajtotta halkan.

Hogyan fedezte fel a gyertyafény varázsát?

Ettől a naptól kezdve a kis malac minden este a ház közelébe merészkedett. Egyik este, amikor a gazda már elaludt, az ablak éppen nyitva maradt. Marci kíváncsian bedugta orrocskáját. A gyertya ott állt az asztalon, és csalogatóan világított. Marci óvatosan bemászott, hogy közelebbről is megszemlélje.

Egyszer csak megszólalt egy halk hang a sarokból. „Ki vagy te, és mit keresel itt?” – kérdezte egy öreg egér, aki a konyhában lakott. „Én Marci vagyok, a malac. Csak a gyertyafényre voltam kíváncsi” – felelte félénken Marci. Az egér elmosolyodott. „A gyertyafény tényleg varázslatos. De tudod, nemcsak nézni lehet, hanem mesélni is szoktak mellette.”

Marci nagyot pislogott. „Mesélni? Nekem még sosem mesélt senki gyertyafénynél.” Az egér barátságosan intett neki. „Foglalj helyet, majd mesélek neked!” Így kezdődött Marci első varázslatos estéje a gyertyafény mellett, ahol új barátokat és történeteket ismerhetett meg.

Barátságok és kalandok a világító erdőben

A hír, hogy Marci mennyire szereti a gyertyafényt, hamar elterjedt az erdőben. Egyik este a kis nyuszi, Lili is csatlakozott hozzájuk. „Marci, elviszel minket is a gyertyafényhez?” – kérdezte lelkesen. Marci örömmel vezette végig barátait a titkos ösvényen, egészen a ház ablakáig, ahol már várt rájuk az öreg egér.

Egy éjszaka aztán nagy vihar tört ki. A szél erősen fújt, az eső kopogott, és minden sötét lett. A gyertya is kialudt a házban. Marci és barátai a pajtában húzódtak meg. Lili megszeppenve kérdezte: „Most mi lesz, ha nincs fény? Nem fogunk félni?” Marci elgondolkodott, majd mosolyogva válaszolt: „Nem baj, ha sötét van. Ilyenkor egymásra jobban figyelünk. Fogjuk meg egymás mancsát, és mondjunk el egy mesét!”

Így történt, hogy a pajta sarkában, bármiféle fény nélkül is boldogan hallgatták egymás szavait, és érezték, hogy nem a gyertyafény teszi széppé az estét, hanem, hogy együtt vannak.

Mit tanult a malac a sötétségről és a fényről?

Ahogy telt az idő, Marci egyre többet tanult a világról. Megértette, hogy a fény valóban csodás dolog, de a barátság, a szeretet és a gondoskodás még különlegesebbek. Egy este, mikor ismét a gyertya mellett ült, megszólalt: „Most már tudom, hogy a fény nem csak a gyertyából árad. Mindannyian fényt adhatunk egymásnak a szívünkből.”

Az öreg egér bólintott. „Így igaz, Marci. Ha kedvesek vagyunk, jószívűek és segítünk egymásnak, akkor minden este világosabb lesz, még a legsötétebb napokon is.”

A gyertyafényt szerető malac meséje a boldogságról

Attól a naptól fogva Marci minden este összegyűjtötte barátait, hogy meséljenek, beszélgessenek, és együtt örüljenek a közös estének, legyen az világos, vagy sötét. A gyertyafény továbbra is varázslatos maradt a számára, de már tudta, hogy a legnagyobb fényesség a szeretetből fakad. Mindenki boldogan ült mellette, és érezte, hogy ők együtt a legfényesebbek az egész erdőben.

Igy történt hát, hogy Marci, a kis malac, aki szerette a gyertyafényt, végül megtanulta: a szeretetnél nincs nagyobb világosság. Hiszen ahol szeretet van, ott fény is van, még akkor is, ha nincs gyertya az asztalon.

Így volt, úgy volt, igaz mese volt – talán nem is volt, de ilyen szép volt!




Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.