A hótündér szánjának legendája és eredete
Réges-régen, amikor az első hópelyhek lehullottak a világra, a gyerekek boldogan ugrándoztak a puha fehérségben. Az erdő mélyén, ahol a csillagok fénye is suttogva ér le, élt egy különleges tündér. Őt hívták Hóvirágnak, mert amikor mosolygott, a föld is illatos hóvirággal telt meg. Az ő szánjáról meséltek a régi öregek, amikor a tűz mellett összebújtak a hideg téli estéken.
Az egyik ilyen estén egy kisfiú, Matyi, csillogó szemekkel hallgatta a történetet. – Nagymama, tényleg repülni tud a hótündér szánja? – kérdezte halkan. – Bizony, Matyikám – válaszolta a nagymama. – De nem akárhogy! Csak azok láthatják, akiknek szívében igazi szeretet lakik.
Miből készül a varázslatos hótündérszán?
Hóvirág szánja nem volt közönséges. Nem fából vagy fémből készült. A hótündér egy havas éjszakán a legszebb jégcsapokat válogatta össze, majd ezüst holdfénnyel kötötte össze őket. A szán ülését puha hópihékből formázta, hogy senkinek se fázzon meg a háta.
A szán oldalán csillogó csillagmagvak ragyogtak, amiket a hótündér minden télen újra és újra összegyűjtött az erdő csendes zugából. Volt, aki azt mondta, ezek a magvak kívánságokat teljesítenek, ha valaki igazán jót kíván másoknak.
Matyi nagyon szerette volna látni ezt a csodaszánkót. Egyik este, amikor már mindenki aludt, csendben kiosont a házból, és a hóesésben elindult az erdő felé.
A szán titkos útjai a havas erdőkben
Az erdőben minden hófehér volt, és csendes. Matyi halkan lépkedett, hogy meg ne riassza az alvó vadakat. Egyszer csak halk csengőszót hallott a fák mögül. Közelebb lopakodott, és meglátta Hóvirágot, amint a szánjára pakol egy kosárnyi aranyló diót és alma pirosát.
– Szervusz, Matyi – köszönt rá a tündér, mintha csak várta volna. – Szeretnél velem utazni a szánon?
Matyi ámulva bólintott. Hóvirág felsegítette a szánra, és a csengő szánkó már suhant is a hóban. Elrepültek a fák között, ahol néha egy őzike bújt elő, vagy egy nyuszi integetett nekik.
A hótündér segítői és az utazás kalandjai
Nem egyedül dolgozott Hóvirág. Volt három segítője: a huncut Szélfi, a csendes Hópihécske és a vidám Csillagszóró. Ők gondoskodtak arról, hogy a szán mindig csillogjon és sose akadjon el a hóban.
Amíg Matyi utazott, észrevette, hogy Hóvirág minden kis faluban megáll, ahol szomorú vagy beteg gyerek lakott. A szánból egy-egy meglepetést hagyott az ablakban: meleg sálat, édes süteményt vagy egy kedves levelet.
– Miért segítesz ennyit másoknak? – kérdezte Matyi útközben.
– Mert a tél akkor a legszebb, ha szívünkkel is melegíteni tudunk – felelte Hóvirág mosolyogva. – A szeretet a legnagyobb varázserő.
Az éjszaka végén Matyi kérdezte: – Visszajöhetek még veled utazni?
– Amíg nyitott szívvel nézed a világot, mindig megtalálsz, ha igazán akarod – suttogta a tündér.
Hogyan lett a szán a tél szimbóluma?
Matyi sosem felejtette el azt az éjszakát. Mikor hazament, minden nap segített a testvérének, vidáman vitte be a fát és sosem feledkezett meg a szomszéd néniről sem.
Az emberek hamar észrevették, hogy a rideg tél is barátságosabb lett. Egyre több gyermek mosolygott a hóban, és mindenki úgy érezte, mintha egy kicsit ők is utaztak volna a hótündér szánjával.
Azóta mondják, hogy amikor csilingelést hallunk a havas éjszakában, az a hótündér szánja, amely mindenhol ott jár, ahol szeretet és jóság lakik.
Így volt, így nem volt, volt egyszer egy csodás hótündérszán, ami megtanította a gyerekeket arra, hogy a szeretet és a jóság mindig visszatér hozzánk, akár egy varázslatos, csilingelő szánkó a végtelen hómezőn. Ez volt a mese, talán igaz sem volt, de szívünkben mindig élni fog!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
