Az erdő szélén, nagy, öreg tölgyfák között élt egy különös bagoly. Őt hívták Éjbagolynak, mert mindig csak sötétedés után bújt elő odújából. Tollai fénylő barnák voltak, és a szeme olyan sárgán világított, mint két kis csillag. Az állatok meséltek egy rejtélyes kert titkairól, amely tele van csodákkal, de csak a leghűségesebb szívűek találják meg.
Egy este Éjbagoly a holdvilágban nézelődött, mikor halk suttogást hallott a szélben. „Eljött az idő, hogy megtaláld a varázskertet” – susogta egy hang. Éjbagoly kíváncsi volt, ezért szélesre tárta szárnyait, és elindult a sötét erdőn át. Az út hosszú volt, és a bokrok között árnyak mozogtak. De Éjbagoly nem félt, hiszen tudta, a jóságos szív mindig segít.
Ahogy egyre beljebb repült az erdőbe, különös lényekkel találkozott. Először egy szomorú sünit látott az ösvényen. „Miért sírsz, kis süni?” – kérdezte Éjbagoly. „Eltévedtem, és nem találom a családom” – felelte a süni. Éjbagoly leszállt mellé, és így szólt: „Ne félj, segítek megtalálni őket.” Együtt indultak tovább, és hamarosan meghallották a sünicsalád aggódó hangját. A kis süni örömmel futott vissza hozzájuk.
Azután egy játékos kis róka ugrott eléjük. „Kik vagytok, és merre mentek ilyen későn?” – kíváncsiskodott. Éjbagoly elmesélte, hogy a varázskertet keresik. A róka farka vidáman csóvált, és így szólt: „Én is szeretnék segíteni!” Hárman mentek tovább, egymás társaságában, és az éjszaka már nem is tűnt olyan sötétnek.
Végül egy kicsi, világító bogárkát találtak, aki a sötétben hunyorgott. „Elveszítettem a fényemet” – panaszkodott. Éjbagoly rámosolygott: „Ne aggódj, a barátság mindent megvilágít!” A kis bogárka mellettük maradt, és, csodák csodája, rövidesen újra világítani kezdett.
Ahogy egyre beljebb jutottak, a fák közt gyenge fény derengett, és feltárult előttük a varázskert. Csupa illatos virág, színes pillangók és apró csobogók várták az érkezőket. De a kert bejáratánál egy hatalmas kapu állt, rajta rejtélyes írás. „Csak az léphet be, aki bátor és jószívű” – olvasta Éjbagoly hangosan.
A kert őre, egy bölcs teknős, előlépett. „Három próbát kell kiállnotok. Az első: találd meg a kert legeldugottabb virágát!” A barátok összefogtak, keresgéltek, és végül a kis bogár világítása segített meglátni a rejtett virágot.
A második próba így szólt: „Adj valakinek valamit, amire szüksége van.” Éjbagoly és barátai egy szomjas mókust találtak, és vizet vittek neki a kerti patakból. A mókus hálásan megölelte őket.
A harmadik próba: „Mondj valami kedveset.” A róka megdicsérte a sünit, amiért bátor volt, a süni azt mondta, örül, hogy ilyen jó barátai vannak. Éjbagoly azt mondta, hogy mindannyian csodálatosak. A kapu kitárult, és a kert őre mosolygott: „Átmentetek a próbákon, mert jószívűek és bátrak vagytok!”
A kertben minden virág kinyílt, a színek és illatok elárasztották a levegőt. Éjbagoly és barátai együtt játszottak, nevettek, és megtanulták, hogy a szeretet, a segítőkészség és a barátság a legnagyobb varázslat. Azóta is visszajárnak a kertbe, hogy közösen őrizzék annak titkait, és mindig segítenek annak, aki eltéved vagy szomorú.
Így volt, igaz volt, vagy tán csak mese volt – de a szeretet és a jóság minden erdőben, minden szívben ott lapul. Ez volt Éjbagoly és a varázskert története.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
