Az ódon kisváros szélén, egy kicsiny házikóban élt egy testvérpár: Lili és Misi. Évről évre izgatottan várták a karácsonyt, hiszen ilyenkor mindig varázslat költözött a házba: fahéj illatú sütemények, csillogó fények, nevetés, s persze a karácsonyfa, rajta ezernyi dísz. Mégis, Lili legjobban azt szerette, amikor anyukájuk felhelyezte a fa csúcsára azt a régi, hófehér angyalkát, amely már nagymamájuk idejéből való volt.
Egy havas estén Misi kíváncsian kérdezte:
– Lili, miért pont egy angyalka kerül a fa tetejére? Miért nem csillag, vagy bármi más?
Lili elgondolkodott.
– Anyu biztosan tudja – felelte –, de talán az angyalka azért van ott, hogy vigyázzon ránk.
Anyukájuk, aki épp a mézes kalácsot sütötte, meghallotta őket, és mosolyogva leült melléjük.
– Tudjátok, gyerekek, nagyon régen az emberek úgy hitték, karácsony estéjén angyalok járnak köztünk. Ezért tesznek angyalkát a fa tetejére, hogy emlékeztessen minket a csodákra, amelyekre mindig számíthatunk – mesélte.
– De mit üzen nekünk az angyalka? – kíváncsiskodott Misi.
– Az angyalka a szeretetet, jóságot és reményt szimbolizálja – mondta anyu. – Azt, hogy mindig figyeljünk egymásra, legyünk kedvesek, és higgyünk a jóban, még akkor is, ha néha nehéznek tűnik.
Aznap este, amikor a testvérek már ágyban voltak, Misi halkan megszólalt:
– Lili, szerinted az angyalka tényleg tud varázsolni?
– Biztosan! – suttogta Lili. – De a varázslat bennünk is ott van, ha szeretettel vagyunk egymás iránt.
Másnap, amikor eljött a díszítés ideje, egy régi dobozból előkerült a hófehér angyalka. Misi óvatosan megérintette.
– Olyan, mintha mosolyogna!
– Tényleg – mondta Lili –, és mintha azt mondaná, hogy minden rendben lesz.
A fenyőfa alatt ekkor egy apró, csillogó fényecske jelent meg, amit csak ők ketten láttak.
– Talán most is itt vannak az angyalok – suttogta Misi, és érezte, hogy melegség tölti el a szívét.
– Tudjátok, milyen fontos kiválasztani az angyalkát? – kérdezte anyu, miközben óvatosan a fa csúcsára illesztette a díszt. – Olyat kell választani, amely a családunk szeretetét, összetartozását szimbolizálja. Van, hogy valaki egy fényes csillagot választ, más egy csillogó hópelyhet, de az angyalka mindig a védelem és a szeretet jele.
Lili és Misi elhatározták, hogy ők is készítenek egy saját angyalkát a fának. Papírból, vattából és egy régi gombból alkották meg.
– Ez lesz a mi varázsangyalkánk! – mondta büszkén Lili.
Misi ragasztott egy kis szívecskét is az angyal szárnyára.
– Így biztosan mindenki tudja majd, mennyi szeretet van a családunkban!
Amikor az új angyalka felkerült a fa egyik ágára, a testvérek úgy érezték, a karácsonyfa szinte életre kelt. A gyertyalángok táncolni kezdtek, és egy pillanatig mintha apró hangot hallottak volna:
– Köszönöm, hogy a szeretetet választottátok!
Minden este lefekvés előtt Lili és Misi megálltak a fa előtt, és megcsodálták az angyalkákat: a régi, hófehéret a csúcson, és a saját kézzel készítettet az alsó ágon. Tudták, hogy a legszebb karácsonyi dísz az, amit szívből adunk, amit szeretetben készítünk.
A karácsonyfa angyalkája tehát nem csupán dísz, hanem a szeretet, béke és jóság őrzője minden családban. Ha te is készítesz egy angyalkát, gondolj arra, kinek szánod, és mennyi örömöt, melegséget vihetsz vele a szívekbe.
Így hát, ha majd eljön a karácsony, és felkerül a karácsonyfa tetejére vagy ágára az angyalka, jusson eszedbe: a varázslat benned is ott van. Adj szeretetet, kedvességet, mert ez a karácsony valódi titka!
Így volt, igaz is volt, vagy csak mese volt – de a szeretet varázslata mindig velünk marad!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
