Cirmi egy csendes kis faluban élt, ahol minden este csillagfény borította az eget. Egy ilyen varázslatos éjszakán, amikor a hold ezüstfénye táncolt a fák levelein, Cirmi – a kíváncsi cica – a kert végében üldögélt, és a csillagokat csodálta. Aznap este azonban valami furcsát vett észre. Egy aprócska csillag halványan pislákolt, majd hirtelen eltűnt az égboltról.
Cirmi csodálkozva meredt az égre. „Hová tűnhetett az a csillag?” morfondírozott hangosan. A nagy csendben csak a tücskök ciripelése hallatszott, s Cirmi egyre inkább úgy érezte, hogy ki kell derítenie ennek a különös eltűnésnek a titkát.
Másnap hajnalban, amikor még csak a rigók ébredeztek, Cirmi elhatározta, hogy elindul megkeresni az elveszett csillagfényt. Lassan, óvatos léptekkel indult el az erdő felé, hiszen tudta, hogy a varázslatos dolgok gyakran történnek ott, ahol a fák lombjai között átragyog a hajnal első fénye. „Talán nyomot hagyott a csillag az erdő mélyén” – tűnődött.
Ahogy Cirmi haladt, hamarosan találkozott kedves barátjával, Picurral, a kismadárral. „Hová igyekszel ilyen korán, Cirmi?” csipogta vidáman Picur.
„Egy eltűnt csillagfényt keresek. Nem láttál semmi különöset az éjjel?” kérdezte Cirmi reménykedve.
„Éjfél után egy fénycsóva suhant át az erdőn, pont a tisztás felé!” mesélte Picur izgatottan. „Gyere, repüljünk együtt oda!”
Cirmi és Picur együtt vágtak neki a tisztásnak, ahol már várt rájuk egy újabb barát, Mici, a kis egér. „Megint kalandot szimatolok!” kacagott Mici, és máris csatlakozott hozzájuk. Hárman indultak tovább, s közben beszélgettek az éjszaka csodáiról.
Útjuk során számos próbát kellett kiállniuk. Egy kidőlt fatörzs állta útjukat, amit csak úgy tudtak megkerülni, ha összefogtak. Picur átrepült, Cirmi ügyesen átugrott, Micit pedig Cirmi a hátára vette. Vidáman nevettek, mikor sikerült a túloldalra érniük.
Az erdő mélyén egy sötét kis odúhoz értek, ahonnan gyenge fény szűrődött ki. Cirmi óvatosan bekukucskált. Ott, a falevelek között, egy apró, rémült csillag ücsörgött. Nagy szemei könnyben úsztak, és remegve húzta össze magát.
„Ne félj, kis csillag! Segíteni fogunk!” suttogta Cirmi barátságosan.
„Elvesztem az égen, és most nem tudok visszamenni. Sötét van, és félek!” sírdogált a csillag.
„Mi összefogunk, és hazajuttatunk!” mondta határozottan Picur. Mici ötlete támadt: „Énekeljünk együtt valami vidámat, hogy a csillag újra fényes legyen!”
Cirmi, Picur és Mici közösen énekelni kezdtek egy kedves dalt, mely ettől megtöltötte a kis csillag szívét melegséggel. Lassan-lassan egyre fényesebben ragyogott, mígnem tovatűnt a sötétség.
„Köszönöm, hogy nem hagytatok magamra!” mondta boldogan a csillag. „Most már vissza tudok menni az égbe!”
Hirtelen a csillag apró szikrákat szórt, és egy ezüstös sugárban az égre emelkedett. Cirmiék csodálattal nézték, ahogy újra a helyére kerül, és fényével beragyogja az egész falut.
Hazafelé sétálva Cirmi megszólalt: „Ma megtanultam, hogy együtt minden sokkal könnyebb. Ha segítünk másokon, a legnagyobb sötétségben is fényt gyújthatunk.”
Picur bólintott: „És az ének ereje csodákra képes!”
Mici mosolygott: „Barátság, szeretet és összefogás – ezek a legnagyobb csillagfények a világon!”
Így ért véget Cirmi és barátai nagy kalandja. Azóta, ha eljön az este, Cirmi minden csillagra úgy tekint, mint egy régi barátra, akinek fényét a szeretet tartja az égen.
Így volt, igaz volt, vagy talán mégsem – ez bizony egy igazi, szívmelengető mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
