Volt egyszer egy kicsi falu, ahol minden háznak volt egy pajkos háziállata: kutya, nyuszi, papagáj vagy teknős. De a falu közepén, a piros tetejű házban lakott egy különleges cica, akit mindenki csak úgy ismert: ő a mindig nevető cica. Ez a cica nemcsak dorombolt, nemcsak játszott, hanem mindig mosolygott, mintha a bajusza alatt egy csipet napsütést rejtegetett volna.
A falu gyerekei gyakran mentek át a piros tetejű házhoz, csak hogy lássák a mosolygós cicát. Egyszer Kati, a legkisebb lány, odasomfordált a cica mellé, és halkan megkérdezte: Te Cili, miért szoktál mindig nevetni? A cica barátságos hangon válaszolt: Azért, mert minden napban van valami csodálatos, amit észre kell venni. Ha reggel a nap rámsüt, már attól jókedvem lesz! Néha egy falevél táncol az orrom előtt, néha a szél csiklandozza a bundámat. Mindig találok valamit, amin mosolyoghatok.
Cili cica nemcsak magának tartogatta a jókedvet. Minden reggel, ahogy kilépett a házból, vidáman köszöntötte a többi állatot. Jó reggelt, Bodri! – kiáltotta a kutyának. Szia, Rózsa nyuszi! – integetett a kerítésnél. A többi állat mindig visszamosolygott rá. Ha valamelyikük szomorú volt, Cili odament hozzá, és kedves történeteket mesélt vagy közös játékra invitálta. Így történt, hogy egyszer Rózsa nyuszi nagyon bánatosan kuporgott a kertben, mert elveszítette kedvenc répáját.
Ne búsulj, Rózsa! – mondta Cili, és összehívta az összes gyereket és állatot. Keressük meg együtt a répát, és játsszunk egy nagy közös játékot! A keresés során mindenki nevetett, még Bodri is, pedig ő néha morcos volt. Végül a répa előkerült egy bokor mögül. Rózsa nyuszi hálásan nézett Cili cicára: Köszönöm, hogy segítettél! – mondta boldogan. Cili csak mosolygott: Azért vagyunk barátok, hogy örömet szerezzünk egymásnak.
A nevetős cica mindennapjai tele voltak kalanddal. Egyik nap az erdő szélén játszott, amikor egy szomorú bagoly ült a fán. Mi baj, bagoly barátom? – kérdezte Cili. A bagoly így felelt: Senki sem akar velem játszani, mert éjjeli madár vagyok. Cili gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta: Ha eljössz hozzám, este mesét mondok neked, és együtt csillagokat nézünk! Így lett a bagoly is vidám, és a falu összes állata megtanulta, hogy egy mosoly néha csodákra képes.
Volt, hogy Cili is elbúsult. Egyszer nagy vihar kerekedett, és mindenki félt. De Cili akkor is megpróbált egy vidám nótát dúdolni, hogy bátorítsa a többieket. Mikor a vihar elcsendesedett, a szivárvány alatt mindenki együtt nevetett, és azt mondták: Milyen jó, hogy itt vagy velünk, Cili!
Egyik estén Kati anyukája megkérdezte: Mit tanultál ma Cilivel? Kati azt felelte: Azt, hogy a nevetés segít, hogy ne féljünk, és mindig könnyebb a szívünk, ha valakivel együtt nevetünk. Anyukája megsimogatta Kati haját: Ez bizony nagy igazság, kislányom.
Így teltek a napok a faluban, ahol a nevetős cica lakott. Az állatok és a gyerekek mind barátok lettek, mert megtanulták: egy kedves szó, egy mosoly, vagy egy segítő kéz csodákra képes. Cili cica minden este a tornácon ült, és dorombolt, miközben a holdra mosolygott.
Ezért fontos a nevetés minden kisállat és ember életében. A nevetés összeköt, bátorságot ad, és segít, hogy minden napban megtaláljuk a szépet. Ha néha szomorú vagy, csak gondolj Cilire, a mindig nevető cicára, és máris jobban érzed magad.
Ez volt hát Cili, a mindig nevető cica története, aki megtanította a falut arra, hogy a szeretet és a kedvesség minden bajt legyőz. Így volt, úgy volt, igaz-e, ki tudja? Ez bizony mese volt, talán igaz is volt, talán nem, de jó volt hallgatni, ugye?
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
