Egy varázslatos éjszaka kezdete: A csillagcica születése
Volt egyszer, messze fent az égben, ahol a csillagok egymással összekacsintanak, egy különleges, puha, fényes kiscica született. Ő volt a Csillagcica, akinek bundája ezüstösen csillogott, szemei pedig olyan fényesen ragyogtak, mint a legfényesebb csillag az éjszakai égbolton. Mikor először kinyitotta a szemét, elámult az ezerféle ragyogó csillag látványán.
„Milyen szép ez a hely!” dorombolta boldogan, és kíváncsian nézett körül. Hamarosan felfedezte, hogy nemcsak csillagok, hanem más furcsa lények is élnek itt odafönt. Egy szellő, aki halkan susogott, egy kis Holdmanó, aki fényből szőtt sapkát viselt, és egy csillagbagoly, aki bölcsen hunyorgott rá.
„Üdvözlünk köztünk, Csillagcica!” köszöntötte őt a Holdmanó. „Mostantól te is az ég lakója vagy, és sok kaland vár rád!”
A csillagcica találkozása az égi barátokkal
Az első éjszakáján a csillagcica félve bújt egy csillag mögé. Hirtelen egy csillagbagoly suhant mellé, és megszólította: „Ne félj, kiscica, én vigyázok rád. Hívj csak Bagolynak!” A csillagcica elmosolyodott, és megkérdezte: „Mit csinálnak itt az égi barátok?”
A Bagoly kitárta szárnyait. „Mi itt fent gondoskodunk arról, hogy minden este fényes legyen az ég, és a földön mindenki láthassa a csillagokat. Néha segítünk azoknak, akik valami különlegeset kívánnak.” A Holdmanó is odasietett, és így szólt: „Gyere velünk, megmutatjuk a titkainkat!”
A csillagcica boldogan pattant fel, s kíváncsian követte új barátait. Útközben megismerkedett egy csillagpillangóval is, akivel együtt kergetőztek a csillagok között.
Varázslatos kalandok az éjszaka fényeiben
Az éjszaka során a csillagcica megtanulta, hogyan lehet csillagport hinteni a földre, hogy a gyerekek szép álmokat lássanak. Egyszer csak észrevette, hogy egy csillag szomorúan hunyorog.
„Miért vagy szomorú, kiscsillag?” kérdezte a csillagcica. A csillag sóhajtott. „Elvesztettem a fényemet, és félek, hogy így senki sem lát majd engem.”
A csillagcica megsimogatta a csillagot a puha mancsával. „Ne szomorkodj, segítünk neked!” A Bagoly, a Holdmanó és a csillagpillangó is melléjük telepedett. Együtt gondolkodtak, hogyan adhatnának fényt a kiscsillagnak.
A bátorság próbatétele: Egy különös küldetés
A Holdmanó megszólalt. „A legfényesebb csillagpor csak a kívánság-csillag szívében található. De oda eljutni nem könnyű, bátorság kell hozzá!” A csillagcica bólintott, s a barátaival elindult a csillagos ösvényen.
Útközben sötét felhők bukkantak fel, és mennydörgés morajlott. A csillagcica kicsit megijedt, de a Bagoly bátorította: „Ne félj, mi együtt vagyunk, és segítünk egymásnak!” Átvágtak a sötét felhők között, ahol a csillagpillangó fénnyel világított nekik utat, a Holdmanó pedig énekelte a bátorító dalát.
Végül elértek a kívánság-csillaghoz. A csillagcica óvatosan a szívéhez ért, s egy marék ragyogó csillagport vett ki. „Köszönöm, hogy segítetek!” szólt a kívánság-csillag, s fényesen ragyogott.
A csillagcica és barátai visszatértek a szomorú kiscsillaghoz, és megszórták csillagporral. Azonnal újra fényleni kezdett, s örömében táncolt egyet az égen.
A csillagcica hazatér és megosztja titkait
Mire eljött a hajnal, a csillagcica is elfáradt. A barátai köréje gyűltek, s megköszönték a bátorságát és a jóságát. „Nagyon büszkék vagyunk rád, Csillagcica!” mondta a Bagoly.
A csillagcica boldogan dorombolt, majd visszatért a felhőágyába. Minden este, amikor csak lehetett, újabb és újabb csillagokat látogatott meg, hogy segíthessen nekik, és sose felejtette el, mit tanult: a szeretet és a bátorság minden sötétséget legyőz.
Azóta, ha felnézel az égre, talán meglátod a csillagcica nyomát, ahogy csillagport hint a világra, hogy minden gyerek szívét szeretet és jóság töltse el.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
