A mosolygós vakond történetének kezdetei
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis vakond, akit Misinek hívtak. Misi nem volt olyan, mint a többi vakond a környéken, mert mindig mosolygott, még akkor is, amikor esett az eső vagy fújt a szél. A nap sugarai gyakran csak halványan szűrődtek le a föld alá, de a kis vakond arcán mindig ott ragyogott a mosoly.
Az erdőben mindenki ismerte a mosolygós vakondot. A sünök, nyulak, sőt még a mogorva öreg bagoly is gyakran megálltak Misi üregénél, hogy néhány kedves szót váltsanak vele. Misi sosem panaszkodott, és mindig tudott valami jó történetet vagy tréfát mondani, amivel megnevettette a többieket.
Miért mosolygott mindig a vakond?
Sokan csodálkoztak rajta, hogyan lehet valaki mindig ilyen vidám. Egy napon a kis nyúl, Bence, odament Misihez, és megkérdezte tőle:
– Misi, mondd csak, miért mosolyogsz mindig? Nincs olyan nap, amikor szomorú lennél?
Misi elnevette magát, és így válaszolt:
– Tudod, Bence, minden napban van valami szép, csak észre kell venni! Ha esik az eső, akkor friss lesz a föld, és könnyebb ásni. Ha süt a nap, akkor meleg és világos van. Ha pedig valaki szomorú, egy mosoly talán felvidítja.
Bence elgondolkodott, majd ő is elmosolyodott. Misi mosolya ragadós volt, ezt mindenki tudta.
Barátok és kalandok a föld alatt
Misinek sok barátja volt, nemcsak a felszínen, hanem föld alatt is. Ott lakott például Csillag, a kíváncsi földigiliszta, aki mindig szeretett volna új alagutakat felfedezni. Egyik nap Csillag izgatottan rohant Misihez:
– Misi, találtam egy titkos járatot! – kiáltotta. – Nem jössz velem megnézni?
Misi lelkes volt, hiszen minden új kaland remek alkalom volt segíteni a barátainak és közben jót nevetni. Elindultak hát együtt, és közben sokat beszélgettek:
– Te mit szeretsz a legjobban, Csillag? – kérdezte Misi.
– Az új dolgokat, és azt, amikor együtt vagyunk – felelte Csillag.
A járat végén egy eldugott, apró tárnát találtak, ahol színes kövek csillogtak. Misi rögtön arra gondolt, milyen jó lenne, ha a többi barátja is látná ezt a csodát. Visszasiettek és szóltak mindenkinek, hogy jöjjenek velük.
Egy különleges nap a vakond életében
Egy reggelen, amikor Misi épp a friss földet forgatta, különös hangokat hallott. Segélykérő kiáltást hallott a felszínről. Felmászott gyorsan, és látta, hogy egy kis egér csapdába esett a bokor alatt. Misi nem habozott, azonnal odasietett.
– Ne félj, segítek rajtad! – szólt bátorítóan a kis egérhez, aki nagyon sírt.
Misi óvatosan kiásta az egeret a föld alól, miközben végig mosolygott, hogy bátorítsa. Az egér hálásan ölelte át a vakondot.
– Köszönöm, Misi! Hogyan tudsz mindig ilyen kedves és bátor lenni? – kérdezte.
Misi csak annyit mondott:
– Ha szeretettel fordulsz mindenkihez, a mosolyod ereje csodákat tehet!
A kis egér elmesélte az eseményt mindenkinek az erdőben, és attól a naptól kezdve mindenki tudta: Misi mosolya nem csak dísz, hanem igazi varázserő.
Mit tanulhatunk a mosolygós vakondtól?
Azóta a barátai is gyakrabban mosolyogtak. Megtanulták, hogy egy jó szó, egy segítő kéz, vagy egy kedves mosoly sokszor többet ér, mint bármi más. Misi pedig továbbra is vidáman járta az alagutakat, mindig figyelt arra, hogy mindenkinek jusson egy kis jókedv, egy kis remény.
Így ért véget a vakond, aki mindig mosolygott, története. Ez volt így, lehet, hogy igaz is volt, lehet, hogy csak mese. De egy biztos: a szeretet, a kedvesség és a mosoly mindig ott lehet közöttünk.
Hát így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt, de ilyen szép meséket a szívünkben mindig őrizhetünk!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
