A viharfelhők boszorkánya: egy titokzatos alak bemutatása
Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi-messzi völgyben, ott, ahol az ég mindig egy kicsit másképpen ragyogott, élt egy különös boszorkány, akit csak a viharfelhők boszorkányaként ismertek. A neve senki fülébe nem jutott el, mert amikor valaki megpróbálta kimondani, mindig megdörrent az ég, és a szó elnémult a szélben.
A viharfelhők boszorkánya egy hatalmas, fodros felhőpalotában lakott, amelyik minden este lebegve követte a naplementét. Volt egy seprűje, amivel nem csak repült, hanem a széllel is tudott táncolni, sőt, rámosolygott a villámokra, és ők cserébe csodaszép fényjátékot rajzoltak a felhők közé.
Mítoszok és legendák a viharfelhők boszorkányáról
A falubeliek mindig is beszéltek róla. Nagyapák mesélték az unokáknak, hogy réges-régen a boszorkány volt az, aki a nyári viharokat odacsalta, hogy a rét virágai újra ihassanak, s a patakok vidáman csoboghassanak. A gyerekek esténként összegyűltek a nagy tölgyfa alatt, és várakozva lesték, hogy mikor jelenik meg a titokzatos alak a felhők között.
Volt, aki félt tőle, mert hát boszorkányról beszéltek, de voltak, akik titokban örültek, hiszen a boszorkány sosem bántott senkit. Sőt, azt mondták, ha egy kisgyerek eltévedt az erdőben, a viharfelhők boszorkánya odaküldött egy lágy szellőt, hogy visszavezesse a hazafelé vezető útra.
Milyen erőkkel rendelkezik a viharfelhők boszorkánya?
A boszorkánynak különös hatalma volt: amikor tapsolt egyet, a szelek összeölelkeztek, s hirtelen megjelentek a viharfelhők, hogy megöntözzék a földeket. Ha csettintett, a villámok nevetve cikáztak az égen, de sosem csaptak le olyan helyre, ahol állatok vagy emberek voltak.
Egyszer, amikor a falu rétjei már nagyon szomjaztak, és a patak is alig csordogált, a gyerekek felnéztek az égre és kórusban kérték: „Kedves viharfelhők boszorkánya, kérünk, hozz esőt, hogy újra táncolhassunk a fűben!”
A boszorkány megjelent, viharfelhő palástjában, és kedvesen rájuk mosolygott.
– Jól van, kicsikéim, de ne feledjétek: az eső csak akkor csodás, ha békében várjátok, és örültök neki, akár egy szivárványnak.
A boszorkány szerepe a falu életében és hiedelmekben
A faluban mindenki tudta, hogy a jó idő, a friss eső és a kellemes szellő mind a boszorkány barátságos gondoskodásának köszönhető. Az idősebbek gyakran mondogatták: „Ha a viharfelhők boszorkánya a közelben jár, nincs mitől félni.”
Egy napon a falu legkisebbje, Lilla, a mezőn játszott egy kis verébbel, amikor sötét felhők gyülekeztek az égen.
– Megijedtél? – kérdezte tőle a boszorkány, aki váratlanul ott termett.
– Egy kicsit – felelte Lilla, de hozzátette. – De tudom, hogy te vigyázol ránk.
A boszorkány megsimogatta a kislány fejét.
– A félelem néha segít jobban figyelni. De a szeretet, amit egymás iránt érzünk, mindig erősebb lesz.
A viharfelhők boszorkánya ma: hatása és öröksége
Azóta, ha vihar közeledik a völgybe, a gyerekek már nem félnek. Tudják, hogy a viharfelhők boszorkánya figyeli őket, és minden csepp esővel szeretetet küld a falunak. Így ha néha egy kis égzengés hallatszik, vagy hirtelen felvillan egy villám, a falusiak már csak nevetnek.
– Ott van! – kiáltják. – A viharfelhők boszorkánya most is vigyáz ránk!
A gyerekek sokat tanultak tőle: segíteni egymásnak, vigyázni a természetre, és szeretettel fordulni mindenkihez, még akkor is, ha néha félelmetesnek tűnik.
Így volt, így igaz, így mesélte a szél, aki barátja a viharfelhők boszorkányának. Talán igaz volt, talán csak mese, de a szeretet és a jóság mindig ott él minden vihar után a szivárványban.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
