Egy különleges karácsonyfa születése és vágyai
Egyszer réges-régen, egy havas hegyekkel ölelt erdő közepén, született egy apró, szúrós levelű fenyőfa. Nem volt magas, sem különösebben dús, de ragyogó zöldje már messziről kitűnt a többi közül. Amikor a fák susogtak, ő is ringott a szélben, és lelkesen hallgatta a nagyok történeteit.
A kis fenyő kedvenc meséje mindig arról szólt, hogyan választanak ki egy karácsonyfát, aki aztán csillogó díszekben pompázik egy család otthonában, s a gyerekek örömmel táncolják körül. Erről álmodott, amikor a reggeli napsugarak először csiklandozták tűleveleit.
– Bárcsak én is karácsonyfa lehetnék egyszer! – sóhajtotta el magát halkan.
Az álom: Több lenni, mint egyszerű dísz
A szomszédos fák bölcsen bólogattak.
– Tudod, nem minden fa válik karácsonyfává, kis barátom – mondta egy öreg lucfenyő.
– De neked miért olyan fontos ez? – kérdezte kíváncsian egy mókus, aki éppen fenyőtobozokat gyűjtött.
– Mert szeretném, ha örömet szerezhetnék valakinek – felelte a kis fa. – Többet szeretnék adni, mint árnyékot vagy otthont a madaraknak. Szeretném látni a gyerekek mosolyát, ha körülem táncolnak.
– Álmodni mindig szabad – mondta egy bölcs bagoly a fa tetejéről. – Az álmok gyakran nagy dolgokat hoznak.
Barátok és segítők a karácsonyfa útján
A kis fenyő ezek után még jobban vágyott rá, hogy karácsonyfa lehessen. Barátai, a mókus, a bagoly és még egy egérke is segíteni akartak neki.
– Tudod mit? – szólt a mókus. – Segítünk, hogy szép és egészséges maradj! Hozok neked extra tápanyagot a földből, amit a gyökereid köré teszek.
Az erdei állatok mind-mind tettek érte valamit. Az egérke éjjelente lelapogatta a havat, hogy ne törje le a kis fenyő ágait. A bagoly történeteket mesélt, hogy ne unatkozzon sötétedés után.
Így telt az idő, s a kis fa egyre erősebbé és szebbé vált. Mindenki szerette, és szurkoltak neki, hogy egyszer valóra váljon az álma.
Megpróbáltatások és remény a téli erdőben
Egyik nap aztán emberek érkeztek az erdőbe, hogy kiválasszák az ünnepi lakásuk karácsonyfáját. A kis fa szíve gyorsabban dobogott.
– Nézzétek azt a kicsit ott! – súgta az egyik gyerek.
Az anyuka azonban megrázta a fejét.
– Ez még túl kicsi, inkább válasszunk egy nagyobbat.
A kis fenyő szomorúan lehajtotta ágait. A barátai megpróbálták vigasztalni.
– Ne csüggedj! – mondta a mókus. – Talán még nem jött el az időd.
– Lehet, hogy most nem téged választottak, de az álom még várhat – bátorította a bagoly.
A tél hosszú volt és hideg, de a fa álma nem hunyt ki. Idővel egyre nagyobb lett, és sok állat keresett menedéket ágai között. A kis fenyő rájött, hogy így is örömöt szerez másoknak.
Az álom valóra válik: új szerep a karácsonyfának
Egy évvel később a kis fenyő már nagyobbra nőtt, és újra emberek érkeztek az erdőbe. Most egy család egyenesen hozzá lépett.
– Ez pont olyan, amilyet szerettem volna! – kiáltott fel egy kislány.
Óvatosan kiásták, és cserépbe ültették, majd hazavitték. Fényfüzérek, díszek, színes gömbök kerültek rá. Esténként a család körbeállta, énekeltek, nevetgéltek, ajándékokat tettek az ágai alá.
A karácsonyfa boldogabb volt, mint valaha. Már tudta, hogy minden álom megérdemli, hogy kövessük, és hogy örömet szerezni a legnagyobb ajándék. De a legszebb pillanat az volt, amikor az ünnepek után a család visszavitte őt az erdőbe, hogy tovább élhessen, nőhessen, és másoknak is biztosíthasson otthont, árnyékot, menedéket.
A kis fenyő így lett a szeretet, a kitartás és a jóság jelképe az erdőben.
Így volt, igaz volt, talán nem is volt, ez egy ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
