Egy különleges pillangó születésének története
Egyszer nagyon régen, egy puha, zöld rét közepén, kinyílt egy apró kis tojás. Abból a tojásból egy kíváncsi hernyó bújt elő, aki azonnal felfedező útra indult. Szerette nézni, ahogy a napfény táncol a virágokon, és hallgatni a szél susogását a fák között. A hernyó, akit Mimónak hívtak, nem volt olyan, mint a többi hernyó.
Ahogy telt az idő, Mimó egyre nagyobb lett, majd egyszer csak bekuckózta magát egy levél alá, és hosszú álomba merült. Amikor felébredt, nem volt már hernyó többé: gyönyörű, színes szárnyai lettek, amik csillogtak a napfényben. Így lett Mimóból pillangó – egy olyan pillangó, aki különleges álmokat hordozott a szívében.
A csillagok iránti vágy: az első repülés
Az első repülés mindig emlékezetes. Mimó óvatosan bontogatta a szárnyait, majd elrugaszkodott a virágszirmokról, és repülni kezdett. Repült a fák között, a patak fölött, a puha rét felett. Egyszer csak besötétedett, és felnézett az égre. Csillagok ezrei ragyogtak fölötte, mint apró lámpások.
– Milyen szépek! – ámuldozott Mimó. – Bárcsak vihetnék magammal egyet! Akkor mindig ragyoghatna nekem a sötétben.
Ettől a pillanattól kezdve Mimó minden este a csillagokat nézte, és arról álmodott, hogy egyszer majd összegyűjt néhányat belőlük.
Barátságok, melyek segítenek az úton
Másnap reggel Mimó vidáman repült a réten. Találkozott egy bölcs bagollyal, akit Huhognak hívtak.
– Hová sietsz ennyire, kis pillangó? – kérdezte Huhog.
– Szeretnék csillagokat gyűjteni – felelte Mimó lelkesen. – Tudod, hogyan lehet elérni őket?
Huhog mosolygott, és így szólt: – A csillagok nagyon messze vannak, de talán a vágyad segíthet közelebb kerülni hozzájuk.
Mimó találkozott egy tücsökkel is, aki éjszaka zenélt neki, és egy kedves kis vakonddal, aki megmutatta neki, hogyan lehet fényt találni a sötét föld alatt is. Mindegyik barátja adott neki egy-egy tanácsot: a tücsök azt mondta, mindig hallgasson a szívére, míg a vakond arra biztatta, hogy ne féljen a sötétségtől.
Az éjszakai égbolt titkainak felfedezése
Eljött az este, amikor Mimó úgy döntött, hogy közelebb repül az éghez. Felröppent a legmagasabb fára, onnan újabb és újabb ágra, mígnem elérte a legmagasabb pontot a réten. Ott leült, és figyelte az eget. Egyszer csak egy hullócsillag suhant el felette, és csillámló por hullott le onnan, ahol átszáguldott az égen.
Mimó összegyűjtött egy pici csillagport a szárnyaira. Úgy érezte, mintha tényleg összegyűjtött volna egy darabot az éjszakai égboltból. Ekkor egy halk hang szólalt meg mellette.
– Miért szeretnél csillagokat gyűjteni, Mimó? – kérdezte egy ezüstszínű szitakötő.
– Azért, mert szeretném, ha mindenki látná, milyen szépek. Ha elviszem őket a barátaimnak, talán ők is boldogabbak lesznek – válaszolta Mimó.
Amikor a csillaggyűjtés álomból valósággá válik
Másnap Mimó elmesélte barátainak a kalandját, és megmutatta nekik a csillámport a szárnyán. Mindannyian csodálkozva nézték, milyen gyönyörűen ragyog. A tücsök dalra fakadt, a vakond tapsolt, Huhog pedig megdicsérte Mimót.
– Nem is kell elhoznod az összes csillagot – mondta Huhog. – Már az is elég, ha egy pici fényt, egy pici jóságot viszel másoknak. Így mindenki csillagragyogásban élhet.
Mimó rájött, hogy a legnagyobb csillagok azok, amiket a barátságban, a szeretetben, a jócselekedetekben találhatunk meg. Attól kezdve minden este együtt nézték a csillagokat, és együtt álmodtak arról, hogy a világ egy kicsit szebb hely lehet.
Így hát, aki arra jár a réten, néha láthat egy kis pillangót, akinek csillog a szárnya, és hallhatja a tücsök zenéjét, a bagoly huhogását és a vakond vidám nevetését. A csillagok pedig mosolyognak rájuk fentről.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
