Egy különös este: a kisgyertya találkozása
Volt egyszer egy kicsike, sárga gyertya, aki egy öreg, nyikorgó ház polcán lakott. A polcon sokféle dolog sorakozott: poros könyvek, egy régi fényképtartó, és egy csipkés cukortartó is. De a kisgyertya magányos volt, hiszen sosem gyújtották meg, és csak álmodott arról, milyen lehet világítani.
Egyik este vihar kerekedett. A szél sírt az ablakokban, a villámok bevilágították a szobát. Az öreg házban elment az áram, és a ház lakói riadtan néztek körül.
– Sötét van! – kiáltotta a kislány, aki ott lakott. – Anya, most mit csináljunk?
– Ne félj! – mondta anya, és a polchoz lépett. – Van itt egy kisgyertya, mindjárt meggyújtom.
Az árnyék születése a gyertya fényében
A kisgyertya kíváncsian figyelt, ahogy anya meggyújtotta. Lángja először kicsi volt, majd egyre bátrabban világított. A szoba megtelt lágy, meleg fénnyel.
De valami furcsa történt: a fényben, a falon, ott jelent meg először az árnyék. Az árnyék hosszú volt, táncolt a falon, követve a gyertya minden rezdülését. A kisgyertya csodálkozva szólt hozzá:
– Ki vagy te? Miért követsz engem?
Az árnyék mosolygott, ahogyan csak ő tud:
– Én vagyok az árnyékod. Amíg te világítasz, én veled leszek. Minden fénynek szüksége van egy árnyékra is.
Barátság alakul a fény és sötétség között
A kisgyertya először megijedt az árnyéktól. De ahogy telt az idő, rájött, hogy az árnyék nem bántja őt. Inkább játszottak együtt: az árnyék vicces alakokat formált a falon, hol nagyra nőtt, hol összegömbölyödött.
– Nézd csak, milyen hosszú lettem most! – nevetett az árnyék.
– És most? – kérdezte a kisgyertya, mikor csak egészen kicsi folt volt a falon.
– Minden attól függ, hogy hol állsz, és mekkora a fényed – felelte az árnyék. – Sose félj tőlem, hiszen én csak akkor vagyok, ha te ragyogsz!
A kisgyertya lassan megértette, hogy az árnyék a barátja. Néha a fény elűzi a sötétséget, de az árnyék csak játék az esti csendben.
A kisgyertya bátorsága és az árnyék titka
A vihar csak nem akart elcsendesedni. A kisgyertya egyre bátrabban világított, hogy ne féljen tőle sem a kislány, sem az anyukája. Az árnyék halkan suttogott neki:
– Ne félj, kisgyertya, mert ahol fény vagy, ott remény is van. Én csak emlékeztetlek arra, mily fontos a világosság.
A kisgyertya érezte, hogy bár kicsi, mégis nagy dolgot tesz: világít a sötétségben, hogy mások ne féljenek. Az árnyék minden mozdulatát követte, néha hosszan, néha röviden, de sosem hagyta magára.
Amikor végre elállt a vihar, visszatért a villanyfény. A kisgyertya lángja lassan kialudt, de szíve tele volt örömmel.
– Köszönöm, hogy velem voltál – mondta az árnyéknak.
– Mindig itt leszek, ha világítasz – válaszolta az árnyék halkan, majd eltűnt a falon.
Mit tanulhatunk a fény és árnyék meséjéből?
A kislány azóta is emlékszik arra az estére, amikor a kisgyertya és az árnyék segítettek neki bátornak lenni a sötétben. Megtanulta, hogy a fény és az árnyék nem ellenségek, hanem összetartoznak. Ahogyan a szeretet és a kedvesség is kézen fogva járnak, és együtt teszik szebbé a világot.
A kisgyertya és az árnyék története arra tanít minket, hogy a legkisebb fény is elűzheti a félelmet, és mindenkinek lehet barátja, ha nyitott szívvel keres. Sose féljünk az ismeretlentől, hiszen néha éppen ott találjuk meg a bátorságot és a barátságot.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mese!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
