Mikulás legendája: Honnan ered a télapó története?
Réges-régen, amikor még a fák is fehér sapkát hordtak, s a tavak jégcsipkével díszítették magukat, élt valahol messze északon egy jóságos, szakállas öregember. Mikulásnak hívták. Minden évben, december elején elindult szánkójával, hogy ajándékot vigyen a jó gyerekeknek. Segítői, a mókás manók, vidáman készítették a csomagokat, míg a rénszarvasok már toporogtak a hóban, indulásra készen.
A gyerekek alig várták, hogy este kitisztított cipőiket az ablakba tegyék, bízva abban, hogy reggelre édességet, almát, diót találnak benne. Mikulás nemcsak ajándékot hozott, hanem szeretetet és reményt is, hogy a tél hideg napjain is meleg legyen a szív.
A hóleány meséje: Egy varázslatos téli figura
Volt egyszer egy kicsi faluban egy különleges kislány, akit mindenki csak hóleánynak hívott. Fehér bundájú kabátja volt, haja olyan szikrázó volt, mint a frissen hullott hó. Egyszer, mikor a falu apraja-nagyja hóembert épített, a hóleány szelíden megsimogatta a hókupacot, s az egyszer csak életre kelt. Mosolyogva szólt hozzá: – Köszönöm szépen, hogy megalkottál! Innentől kezdve a hóleány mindig segített a télben, ha valaki elcsúszott a jégen, vagy ha elakadt a szánkó a hóban.
Sokan úgy hitték, hogy a hóleány maga is a tél ajándéka, aki azon dolgozik, hogy a hideg hónapokban is mosolyt csaljon a gyerekek arcára. Együtt nevetett a kicsikkel, mikor hógolyóztak, és segített hazatalálni azoknak, akik eltévedtek a hóesésben.
Mikulás és a hóleány találkozása a népmesékben
Egyszer, egy különösen hideg, csillogó decemberi éjszakán, Mikulás épp az erdőn haladt át, mikor szánja beleakadt egy hókupacba. – Mi történt, Rudolf? – kérdezte a vezér rénszarvast. Rudolf csak nyuszított, és az út közepén álló hatalmas hóemberre mutatott.
Abban a pillanatban a hóleány jelent meg. – Jó estét, Mikulás bácsi! Látom, kicsit bajba kerültél. – Mosolygott, miközben egy csettintésre a hóember oldalra gurult, szabaddá téve az utat. Mikulás elcsodálkozott. – Nahát, te vagy az a híres hóleány! Már sokat hallottam rólad. Köszönöm a segítséget!
A hóleány szerényen elmosolyodott. – Semmiség, hisz együtt könnyebb minden! – A Mikulás meghívta, tartson vele, hogy együtt vigyék el az ajándékokat a gyerekeknek. Egész úton nevetve, dalolva haladtak, s mikor egy-egy magányos házhoz értek, a hóleány a kertbe rajzolt egy nagy szívet a hóba, hogy a gyerekek tudják, szeretettel gondoltak rájuk.
Ünnepi hagyományok: Mikulás és hóleány szerepe
Azóta, ha hó esik Mikulás éjszakáján, a gyerekek úgy tartják, hogy a hóleány is járta az utcákat, boldogságot hintve. Sokan nemcsak Mikulásnak, hanem a hóleánynak is készítenek egy-egy rajzot, vagy hóembert építenek a tiszteletére. Együtt örülnek a télnek, s ilyenkor a felnőttek is újra gyereknek érzik magukat.
A Mikulás és a hóleány közösen mutatják meg, hogy a legnagyobb ajándék a szeretet, a törődés, és az, ha segítünk egymásnak, akár egy mosollyal vagy egy kedves szóval.
Mikulás és hóleány a mai gyerekek szemével
Manapság is sok kisgyermek álmodik arról, hogy egy napon találkozik Mikulással és a hóleánnyal. Esténként, ha lehull a hó, kinéznek az ablakon, hátha meglátják, ahogy együtt sétálnak a csillagos téli ég alatt. A hóleány kedves mosolya és Mikulás jóságos nevetése minden kis szívet megmelenget.
És ki tudja? Talán, ha elég jószívű vagy, és segítesz másokon, egy szép napon te is találkozhatsz velük.
Ez így volt, így lehetett, így nem volt – ilyen volt ez a mese! Amiből megtanulhatjuk, hogy a szeretet, a nagylelkűség és a segítségadás igazi csodákra képesek – még a leghidegebb téli estén is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
