Emma, a kíváncsi majom egy titokzatos erdőben élt, sok-sok barátjával együtt. Minden nap új kalandokra indult, ugrált az ágakon, kergetőzött a pillangókkal, és kíváncsian figyelte, mi történik a sűrű lombok árnyékában. Egyik reggel, amikor a nap sugarai még csak éppen áttörtek a leveleken, Emma valami különöset vett észre a tisztás szélén. Egy fényes, furcsa tárgy csillogott a fűben, pont ott, ahol tegnap este még semmi sem volt.
Emma odaszaladt, és egy kis, díszes gyertyát talált a mohában. A gyertya aranyló, színes viaszból készült, és gyönyörű minták futottak végig rajta. Emma csodálkozva nézegette, amikor megjelent a bölcs bagoly, Ödön.
– Jól vigyázz azzal a gyertyával, Emma – szólt rá Ödön komolyan. – Az nem akármilyen gyertya. Ez a varázsgyertya, amiről már annyi legenda szólt.
Emma felkapta a fejét. – Mesélj róla, kérlek! – kérlelte.
– Réges-régen – kezdte Ödön –, egy jó tündér készítette ezt a gyertyát. Aki meggyújtja, egy nagy kívánságát teljesítheti, de csak akkor, ha a kívánság szívből jövő és jószándékú. Sokan próbálták már, de csak kevesen voltak elég jók ahhoz, hogy megtapasztalják a varázslat erejét.
Emma szíve gyorsabban kezdett dobogni. Vajon ő is kívánhat valamit? Mégis mit kívánhatna egy kíváncsi majom? Egész nap ezen gondolkodott, miközben a gyertyát gondosan magánál tartotta. Este, amikor a nap már lebukott a domb mögött, Emma köré gyűltek barátai is.
– Mi az ott nálad? – érdeklődött a kis sün, Sári.
– Egy varázsgyertya! – lelkendezett Emma. – De csak akkor kívánhatok vele, ha jót kívánok. Segítsetek, mit kívánjak?
Barátai sorban ötleteltek: valaki banánerdőt javasolt, más csokoládépatakot. Emma azonban tudta, hogy ezek mind önző kívánságok lennének. Ekkor eszébe jutott, hogy az erdő szélén lakik egy kis nyuszi család, akiknek régóta nem jut elég ennivaló. Talán nekik segíthetne.
Mielőtt azonban eldönthette volna, mit kíván, furcsa zajt hallottak. Egy gonosz varjú, Fekete Csőr, ott repült felettük, és kiszúrta Emma kezében a gyertyát.
– Add ide azt a varázsgyertyát! – károgta fennhangon. – Az enyém lesz, és örökké csak magamnak kívánok majd!
Emma gyorsan elszaladt a fák közé, de Fekete Csőr üldözni kezdte. Barátai bátor kis csapata összefogott: Sári sün tüskéi közé bújtatták a gyertyát, míg a kis egér, Lili, elterelte a varjú figyelmét. Ödön bagoly is segített, hangosan huhogva, hogy megijessze Fekete Csőrt. Végül a varjú dolgavégezetlenül továbbállt.
Emma megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tudta, hogy most már döntenie kell. Összegyűjtötte barátait, leült a tisztás közepére, és óvatosan meggyújtotta a varázsgyertyát.
– Azt kívánom – mondta halkan –, hogy az erdő minden lakója legyen mindig jóllakott, boldog és egészséges. És hogy tanuljunk meg mindig segíteni egymásnak!
Ahogy kimondta a szavakat, a gyertya fénye ragyogni kezdett. Selymes fény terült el az egész erdőben. Másnap reggel mindenki friss gyümölcsöt, zöldséget és finom magvakat talált a háza előtt. A nyuszi család is boldogan szaladt el Emma házához, hogy megköszönjék neki a segítséget.
– Te vagy a legjobb barát – mondta hálásan a kis nyuszi. Emma boldogan mosolygott. Megértette, hogy a legnagyobb varázslat a szeretet, és az, amikor egymásnak segítünk.
Már nem is bánta, hogy a gyertya egyetlen kívánságot teljesíthetett csak. Hiszen az ő kívánsága mindenkié volt. Az erdő lakói azóta is emlegetik Emma jószívűségét, és együtt vigyáznak egymásra, akár van varázsgyertyájuk, akár nincs.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! Talán nem is volt igaz, de aki hallotta, biztosan kicsit jobb lett tőle a szíve.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
