A szivárványbarlang legendájának eredete és titkai
Réges-régen, amikor a hegyek magasabbak voltak, az erdők sűrűbbek, és a folyók csillogóbban kanyarogtak, elrejtve állt egy különös barlang a hegyek mélyén. Ezt a barlangot mindenki csak szivárványbarlangnak hívta, mert amikor a nap sugarai a bejárathoz értek, a falak színes kristályai ragyogó szivárványt varázsoltak a sötétbe. A barlang titokzatos volt: kevesen tudták, hogy a szivárványok mögött csodák és varázslatok rejtőznek.
A falusiak mesélték, hogy aki jószívű és bátor, az megtalálhatja a barlang közepét, ahol valóra válhatnak a legszebb álmok. De azt is beszélték, hogy ott, mélyen a szivárványok között, egy titokzatos hercegnő él, akit csak kevesen pillanthattak meg.
Egy bátor hercegnő születése a barlang mélyén
Nem messze a barlangtól, a hegyek között, egy kicsi királyságban élt egy kislány, akit Lillának hívtak. Lilla sosem félt a sötéttől, sem az ismeretlentől. Egyik este, mikor a csillagok fényesen ragyogtak, Lilla álmot látott: a barlang színes kövei között egy fénylő koronát talált. Amikor felébredt, tudta, hogy útja a szivárványbarlangba vezet.
Anyukája aggódva kérdezte: „Biztos vagy benne, hogy el akarsz menni, Lilla? Az a barlang rémisztő hely lehet.”
Lilla mosolygott: „Ne félj, anya. A szívemben érzem, hogy ott dolgom van.”
Így hát Lilla útnak indult, kezében egy kis tarisznyával, amelyben édes pogácsa, egy üveg víz és egy piros szalag volt. Ahogy ment, az erdő állatai figyelték, és titokban drukkoltak neki. A barlanghoz érve Lilla halkan szólt: „Engedj be, szivárványbarlang, szeretnék találkozni a hercegnőddel.”
A varázslatos lények és a barátság ereje
A barlang belsejében nem volt sem sötét, sem hideg. A falak színei lágyan táncoltak, és Lilla hamarosan barátságos lényekkel találkozott. Egy apró kék manó ugrándozott felé, és csengő hangon köszöntötte: „Szia, Lilla! Én vagyok Pipacs, a barlang őrzője. Segíthetek neked?”
„Nagyon örülnék neki, Pipacs” – válaszolta Lilla. – „A hercegnőt keresem.”
Pipacs intett a szivárvány egyik színével: „Kövess engem!” Ahogy mentek, egy szelíd szivárványsárkány suhant föléjük, majd egy kíváncsi tündér is csatlakozott hozzájuk. Lilla minden új barátjának örült. Együtt játszottak, nevetgéltek, és Lilla megtanulta, hogy a barátok segítenek, ha jó vagy hozzájuk.
Az első nagy próbatétel: a sötétség árnyai
Egyszer csak a szivárvány színei halványulni kezdtek. A barlang egyre sötétebb lett, s egy sötét árny suhant végig a falakon. Pipacs összerezzent: „Ez a sötétség árnyéka! Fél a fénytől és a szeretettől!”
Lilla megállt, és körbenézett: „Mit tehetünk ellene?”
A tündér így szólt: „Ha összefogunk, és szeretettel gondolunk egymásra, a szivárvány újra ragyogni fog.” Lilla megfogta Pipacs és a tündér kezét, és hangosan mondta: „Szeretlek benneteket, barátaim!”
Abban a pillanatban a barlang ismét színekben kezdett úszni, az árnyék pedig eltűnt. Ekkor egy ragyogó fény jelent meg, és előlépett a szivárványbarlang hercegnője.
A béke és a remény helyreállítása a birodalomban
A hercegnő mosolygott Lillára. „Te vagy az első, aki félelem nélkül jött, és barátokat szerzett. Bátorságod és szereteted visszaadta a barlang színeit.”
Lilla elpirult. „Csak segíteni akartam.”
A hercegnő így felelt: „Ez a legnagyobb ajándék. Mostantól te vagy a szivárványbarlang barátja, és mindig visszatérhetsz hozzánk.”
Lilla boldogan ölelte át új barátait, majd hazaindult. A barlang és a környező királyság lakói tudták, hogy addig lesz színes a világ, amíg szeretettel fordulnak egymáshoz.
Így hát, aki jószívű és bátor, az mindig megtalálja a saját szivárványát.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! Talán nem is volt, de ilyen szép lehetne minden mese.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
