Hajnal volt a réten, amikor a nap első sugarai óvatosan végigsiklottak a harmatos fűszálakon. Minden olyan csendes volt, hogy csak a madarak csicsergése és a kis patak csobogása hallatszott. Ebben a varázslatos pillanatban jelent meg a tündér.
Apró lábai alig érintették a földet, szárnyai úgy ragyogtak, mintha belülről világítanák meg őket. Haját gyönge szél borzolta, ruháján csillogott a harmat. Ő volt Lili, a tündér, aki a mezők felett táncolt. Minden reggel itt kezdte a napot, hogy örömet és békét hozzon a rét lakóinak.
Lili szerette a hajnali levegőt, a friss illatokat, amiket a szél hozott. Megemelte kezét, és körbefordult, mintha táncra hívná a szelet is. – Gyere velem játszani, kedves szél – nevetett, miközben hajlongott a virágok között. A szél halkan suttogott válaszul, és megpörgette Lili szoknyáját.
A tündér tánca csodákat rejtett. Ahogy forgott, a fűszálak hajladozni kezdtek, mintha meghajolnának előtte. A pipacsok szirmai kitárultak, a margaréták mosolyogtak. – Nézzétek csak, mit tudok! – kiáltotta Lili, s egy csepp harmatot emelt a magasba. A cseppben megcsillant a nap, szivárványszínű csíkokat festve a rétre.
Eközben a rét apró lakói is ébredeztek. Egy kis mezei egér kidugta orrocskáját a fű alól, s kíváncsian nézte a tündért. – Jó reggelt, Lili! – szólt óvatosan. – Ma is táncolsz nekünk?
– Jó reggelt, Cincogó! – válaszolt a tündér, s egy mosolyt küldött a kis egérnek. – Ma még szebben táncolok, hogy mindenki vidáman kezdje a napot.
A közelben egy sárga pillangó szállt le, s csatlakozott Lilihez. – Repüljünk együtt! – csacsogta. Így aztán a tündér és a pillangó körbe-körbe táncoltak, míg alattuk a virágok tapsoltak a leveleikkel.
Lili tudta, hogy minden élőlénynek szüksége van egy kis szeretetre és gondoskodásra. Ezért tánca közben óvatosan végigsimított néhány virágon, hogy azok erősebben nőjenek. Megérintette a legapróbb bogarat is, hogy ne féljen, és bátran kezdje a napot.
A rét minden lakója szerette Lilit. Az öreg sün, aki lassan ballagott a fűben, így szólt: – Köszönjük a táncodat, kedves Lili. A te jóságod mindannyiunk szívét felmelegíti.
A tündér csak mosolygott, és egy harmatcseppet hintett a sün hátára. – Szeretetből sosem lehet elég – mondta halkan.
Egyszer csak a tündér megállt, és körbenézett. – Tudjátok, mitől olyan illatos a rét? – kérdezte kíváncsian. A rét lakói összesúgtak, de senki sem tudta a választ.
– A harmatcseppek minden reggel magukba zárják az álmokat és a virágok titkait – árulta el Lili. – Ezért olyan édes az illata a mezőnek, mert tele van szeretettel és jókívánsággal. Aki becsukja a szemét és mélyet szippant, az érzi mindezt.
A pillangó boldogan csapdosta a szárnyát. – Ez csodálatos! – mondta. – Megtanítasz minket még több titokra?
– Persze – nevetett Lili. – Minden nap tanulhatunk valami jót egymástól.
Ahogy telt a nap, Lili tánca lassan véget ért. A nap már lemenőben volt, arany fénybe borítva a rétet. A madarak hazatértek, a virágok becsukták szirmaikat. Lili a magasba emelkedett, és búcsút intett barátainak.
– Holnap újra itt leszek – mondta. – Vigyázzatok egymásra, szeressétek a rétet és minden lakóját!
Cincogó egér, a pillangó és az öreg sün együtt integettek utána. Mindannyian tudták, hogy a tündér jósága ott marad a szívükben, amíg újra fel nem tűnik a hajnalban.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese, talán igaz volt, talán nem – de egy biztos: szeretetből mindig lehet egy kicsit több.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
