A szélcsend boszorkánya legendájának eredete
Egyszer réges-régen, amikor az erdők még titkokat suttogtak, s a rétek virágai meséket álmodtak, egy apró faluban élt egy különös öregasszony. Nem volt gonosz, sem félelmetes, bár mindenki csak úgy hívta őt: a szélcsend boszorkánya. Senki sem tudta pontosan, honnan jött, de a monda úgy tartja: egy tavaszi reggelen, mikor a madarak csicseregtek, s a szél még aludt, sétált be a faluba hosszú, fodros szoknyájában, kezében egy pici, fényes haranggal.
Az emberek először kicsit tartottak tőle. Vékony hangján mosolyogva köszönt mindenkinek, és mindig valami furcsát mondott: például egyszer csak annyit, hogy „Ma a szél is szuszogni fog!” S lám, azon a napon tényleg sehol sem mozdult meg a levegő.
A gyerekek mégis kíváncsiak voltak rá. Szerették volna tudni, mitől olyan különleges, és miért hívják őt a szélcsend boszorkányának.
Milyen erőkkel bír a szélcsend boszorkánya?
A szélcsend boszorkánya nem tudott varázsolni, mint a mesék rossz boszorkányai. Az ő ereje abban rejlett, hogy meghallotta a szívek vágyait és megértette a csendek üzenetét. Amikor a faluban vihar tört ki, elég volt, ha a boszorkány végigsétált a főutcán, megállt a kút mellett, s csendben csengetett a kis harangjával. A szél lassan elült, a fák megszűntek zúgni, s mindenki megkönnyebbülten sóhajtott.
„Boszorkány néni, hogy csinálod ezt?” kérdezte egy napon Anna, a bátor kislány.
A boszorkány mosolygott és megfogta Anna kezét. „A szeretet csendje erősebb a legerősebb viharnál is” – válaszolta halkan.
Találkozások és történetek a boszorkányról
Egy nyári délután, mikor a falu gyerekei a réten játszottak, egyszer csak nagy szél támadt. A gyerekek ijedten szaladtak a házakhoz, ám Anna ott maradt, mert észrevett egy apró madárfiókát, akit a szél kifújt a fészkéből.
Anna letérdelt hozzá, és épp akkor ért oda a boszorkány is. „Segítesz rajtam?” kérdezte a kislány.
A boszorkány leült mellé, megsimogatta Anna haját, s halkan csengetett a harangocskával. A szél elcsendesedett, a fák susogása is abbahagyta, s a madárkát vissza tudták tenni a fészkébe.
„Minden csepp szeretet visszaadja a csendet a világnak” – mondta a boszorkány.
A faluban azóta is emlegetik ezt a napot, amikor a szélcsend boszorkánya és Anna együtt mentették meg a kismadarat.
A szélcsend boszorkánya a néphagyományban
Ahogy múltak az évek, a szélcsend boszorkánya neve összeforrt a jóság és a szeretet történeteivel. Mindenki tudta, hogy ha baj van, csak keresni kell a csendet, és a boszorkány biztosan megjelenik, hogy segítsen.
A gyerekek már nem féltek tőle, sőt, nagyon megszerették. Sokszor játszottak vele a réten, és közösen figyelték a felhőket. A boszorkány ilyenkor mindig mesélt: egyszer arról, hogyan szelídítette meg a vihart, máskor pedig arról, miért fontos odafigyelni egymásra.
A falu apraja-nagyja végül megtanulta: a legnagyobb varázslat a szeretet és a szívből jövő jóság. És ha valaki csendet akart a lelkében, csak gondolnia kellett a boszorkány mosolyára.
Mit tanulhatunk a szélcsend boszorkányától?
A szélcsend boszorkánya azt tanítja nekünk, hogy a szeretet csendjében ott van a legnagyobb erő. Nem kell varázslónak vagy boszorkánynak lennünk, hogy jót tegyünk másokkal. Néha elég egy mosoly, egy kedves szó, vagy csak csendben meghallgatni valakit, aki szomorú.
A világban sokszor viharok tombolnak, de ha a szívünkben csend és szeretet van, bármit legyőzhetünk. A jóság mindig visszatalál hozzánk, ahogy a csend visszahozza a békét a szél után.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán nem is volt igaz? Talán csak egy mese volt, de a szeretet varázsereje bizony létezik a mi világunkban is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
