Csibész, a kíváncsi kiskutya és a karácsony illata
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska, barna foltos kiskutya, akit Csibésznek hívtak. Csibész egy kedves családnál lakott, ahol mindenki szerette őt, különösen a két kisgyerek, Lili és Marci. Egy téli reggelen, amikor a házban már karácsonyillat lebegett a levegőben, Csibész a szokásosnál is izgatottabb volt.
A konyhából fahéj és narancs illata terjengett, a nappaliban pedig már ott állt a hatalmas fenyőfa, amelynek ágain csillogó díszek hintáztak ide-oda. Csibész orrát a földhöz szorítva szimatolt végig a lakáson. – Vajon mi lehet ez a különleges illat? – gondolta magában. Végül megérkezett a fa alá, ahol valami egészen újat és izgalmasat fedezett fel.
Az első találkozás: szaloncukor a fán
A fán színes papírba csomagolt, csillogó cukorkákat látott, amik halkan zizegtek, ha a gyerekek hozzáértek. Lili nevetve szólt oda Csibésznek: – Nézd csak, ezek a szaloncukrok! Majd Marci is odaugrott: – Csibész, tudod, a szaloncukor a karácsony édes titka!
Csibész kíváncsian bólintott, és felnézett a legalsó ágon himbálódzó aranyszínű szaloncukorra. – Szabad megkóstolni? – kérdezte kutyanyelven, szemeiben fénylő reménnyel. Lili megsimogatta a fejét. – Még ne! Majd csak akkor, ha együtt ünneplünk.
Kísértés és kaland: vajon megkóstolja Csibész?
Estére mindenki izgatottan készülődött, a fa alatt ajándékok gyűltek, és ünnepi zene szólt. Csibész azonban nem tudott aludni a kíváncsiságtól: vajon tényleg olyan finom a szaloncukor, mint amilyennek a gyerekek mondják? Lassan odasomfordált a fához, és óvatosan megszagolta a legalsó ágon himbálódzó szaloncukrot.
– Csak egy picit! – gondolta, s finoman megbökdöste az orrával a cukrot. A szaloncukor halkan leesett a puha szőnyegre. Csibész gyorsan ráfeküdt, hogy senki se vegye észre. Már éppen elkezdte volna kibontani, amikor odaért Marci.
– Csibész, mit csinálsz? – kérdezte halkan, de nem haraggal, inkább meglepetten. Csibész szégyenlősen visszatolta a szaloncukrot a fa alá. – Csak kíváncsi voltam – nyöszörögte kiskutyamódra. Marci megsimogatta a fejét, és mosolygott. – Tudod, Csibész, a szaloncukor azért van a fán, hogy együtt vegyük le, amikor mindenki itt van, és együtt örülünk neki.
Vidám családi pillanatok a fa körül
Másnap reggel eljött a várva várt pillanat: az egész család a fa köré gyűlt, és kezdetét vette a karácsonyi ünneplés. Lili csillogó szemmel bontogatta az ajándékokat, Marci pedig hangosan kacagott Csibész tréfás kalapján. Apa kicsomagolta a szaloncukrokat, és mindenkinek adott egyet – még Csibésznek is egy különleges, kutyáknak való finomságot.
– Látod, így a legédesebb! – mondta anya nevetve, miközben mindenki a szaloncukrot majszolta. Csibész boldogan csóválta a farkát, és érezte, mennyire jó dolog együtt lenni, megosztani az örömöket a szeretteivel.
Mi lesz a szaloncukor sorsa Csibész mellett?
Ahogy telt a nap, a fáról lassan elfogytak a szaloncukrok, de Csibész már nem is gondolt arra, hogy egyedül megszerezze őket. Rájött, hogy az igazi öröm nem abban rejlik, hogy titokban megkóstolja a finomságokat, hanem abban, hogy együtt lehet a családjával, és megoszthatja a boldogságot másokkal.
Este, amikor már csak a karácsonyfa fényei világítottak, Csibész odabújt Lilihez és Marcihoz. – Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetek veletek – mondta a maga módján, és boldogan álomba szenderült.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de aki szereti a karácsonyt, a családot, és szeret örömet adni másoknak, az tudja, hogy az igazi boldogság a szeretetben, kedvességben és együttlétben rejlik.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
